Vermes László (szerk.): Vízgazdálkodás mezőgazdasági, kertész-, tájépítész- és erdőmérnök hallgatók részére (Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó, Budapest, 2001)
1. A hidrológia és a hidraulika alapjai - Hidrológiai alapismeretek
süllyed a tenyészidőszak végére, mint valamely közeli, nem művelt vagy ugarként hasznosított terület alatt (Szalai, 1984). Az erdő különösen jelentős transzspirációjá- nak következménye, hogy erdős területek alatt - egyéb azonos feltétel esetén - a talajvíz mélyebben helyezkedik el, vagy az, hogy az erdősítés a talajvízszint csökkenéséhez vezet. A talajból, a talajnedvességből felvett vízmennyiséget a növény a párologtatás révén szabályozza. Ha a talaj növény által felvehető nedvességkészlete csökken, a növény a transzspirációt átmenetileg csökkenti. A természetes növényzet hosszú távon alkalmazkodik a talaj természetes vízellátottsági-vízháztartási adottságaihoz. Ennek figyelem- bevételével alakítja ki az növényborítottsági hányadot (M), illetve a vízfelhasználási tényezőjét (/c). Ez utóbbi a potenciális evapotranszspirációnak (£T„,) a növényzet nélküli talaj potenciális párolgásához (£,.„) viszonyított arányával számszerűsíthető. Eagleson modellje a növényborítottság és a vízfelhasználási tényező egyensúlyi értékeinek az egyensúlyi vízháztartási adottságoktól függő változását írja le (Szesz- tay, 1991). A modell a vízháztartási adottságokat az I kiszivárgási indexszel jellemzi, ami az I= Ti,kJ Thk (27) képlet szerint értelmezhető, ahol Thko az esőzés befejezését követő azon időszakok átlagos hossza, amelyben a talaj alsóbb szintjeiből való kiszivárgás hiánytalanul képes pótolni a talaj felszínéről elpárolgó vizet, Thk az esőzések közötti kiszivárgási időszak átlagos hossza. Gyenge vízellátottság esetén a növényzet elsődlegesen vízraktározó és párolgáscsökkentő szerepet tölt be, ennek megfelelően csekély a növényborítottság és a vízfelhasználási tényező. A vízellátottság növekedésével növekszik a növényborítottság és a vízfelhasználási mutató. Ez utóbbi gyorsabb ütemű növekedése arra utal, hogy a növény alkalmazkodásában a minőségi fejlődés a jelentősebb, nem pedig a mennyiségi terjeszkedés. A vízfelhasználási tényező mindaddig növekszik, amíg a természetes vízellátottsági mutató nem éri el a 2-t. A vízfelhasználási tényező növekedése azt jelenti, hogy a növény párologtatása is megnövekszik. Ezt a megnövekvő igényt a térszín sugárzási és hőháztartási mérlegének átrendeződése (az albedó csökkenése, a kisugárzás és a turbulens hőátadás csökkenése) teszi lehetővé. Amikor a vízellátottság 2-nél nagyobb értéket ér el, a párolgás növekvő energia igénye nem elégíthető ki csupán a hőháztartás átrendeződésével sem. A növény alkalmazkodását az energia korlátozottsága szabja meg. A növényi alkalmazkodás fordulópontjához érkezik, csökken a vízfelhasználási tényező, növekszik a növényborítottsági hányad. A felszín alatti vizek időbeli alakulása A felszín alatti vizek időbeli változása a folyamatosan végzett talajnedvességészlelések, illetve a talajvízészlelések adatai alapján követhető nyomon. A talajnedvesség észlelésének alapvető eljárásai a szárítószekrényes, a tenziómé- teres, az elektromos ellenállásokon alapuló, a neutronszóródásos és a gammasugárzá- sos, valamint a távérzékelő eljárás. 58
