Vermes László (szerk.): Vízgazdálkodás mezőgazdasági, kertész-, tájépítész- és erdőmérnök hallgatók részére (Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó, Budapest, 2001)
1. A hidrológia és a hidraulika alapjai - Hidrológiai alapismeretek
tartománya, az ún. vízjáték, a vízállás vagy vízhozam éven belüli alakulásának jellegzetes vonásai, a szélső értékek megjelenési időpontjai, kijelölhetők a nagyvízi (ái-vízi) és kisvízi időszakok. A különböző észlelőhelyek vízjárásgörbéinek összehasonlításával értékelhetők az egyes vízfolyások vízjárásának eltérései, összehasonlítható a vízfolyások között a vízjárás vízfolyásonként vagy vizföldrajzi régiónként sokszor igen eltérő természete. A vízjárásban két alapvető időszak különböztethető meg: a nagyvízi és a kisvízi időszak. A nagyvízi időszak árhullámait a felszíni táplálás eredményezi, amikor a nagy mennyiségű vagy/és intenzitású csapadékot követően a viszonylag gyorsan végbemenő összegyíilekezés révén nagy mennyiségű víz húzódik le a mederbe. Az árhullám áradó, tetőző és apadó szakaszból áll, nagysága a tetőző vizszinttel (vízállással), az árhullám időtartamával és a víz tömegével jellemezhető. Az árhullámok mederbeli levonulásuk folyamán ellapulnak, azaz a folyó mentén előrehaladva időtartamuk megnő a tetőző vízállás (illetve a tetőző vízálláshoz tartozó vízhozam) csökkenése mellett. Az árhullámok idején a vízsebességek is megnövekednek. Mellékvízfolyás felvételekor az árhullámok viselkedését a mellékfolyón levonuló árhullám, a mellékvízfolyás nagyságának függvényében, eltérő mértékben befolyásolja. A Tisza felső szakaszán pl. az árhullámok elsősorban magának a Tiszának és legfőbb mellékfolyóinak, a Szamosnak és esetenként a Túrnak az árhullámai befolyásolják. A Tisza középső szakaszán jelentős a Bodrog, míg az alsó szakaszán a Kőrösök és a Maros árhullámainak a viselkedése. Az árhullámok közötti időszakokban a vízfolyást elsősorban a felszín alatti össze- gyülekezésű vizek táplálják. A vízjárás - a vízállás és a vízhozam ingadozása - jól követi az éghajlati elemek, elsősorban a csapadék és a hőmérséklet járását. Vízfolyásaink vízjárásában a vízgyűjtő csapadék és hőmérséklet járásának jellegzetessége jól visszatükröződik. Nagyobb és magasabb hegységekkel is fedett vízgyűjtőkben a legnagyobb, tartós árhullámok általában a tavaszi hóolvadás idején, többnyire a hóolvadással együtt járó esőcsapadékokat követően alakulnak ki. Kisebb, alacsonyabb vízgyűjtőkben, ahol számottevő tartós hókészlet sem alakul ki vagy az időközi olvadásokkal eltűnik, a jelentősebb árhullámokat inkább a rövid idejű intenzív csapadékok váltják ki. A hőmérséklet növekedése a párolgás növekedéséhez vezet, aminek következtében csökken a mederbe lehúzódó vízmennyiség. A tartós és különösen alacsony vízszállítású kisvízi időszakok többnyire hosszan tartó csapadékhiányok és azokat kísérő melegek idején fordulnak elő. A kisvízi időszakokban nem csupán a vízhiány jelentkezik, de a vízmozgások csökkenése és egyéb okok együttes eredményeképpen csökken a vízfolyás természetes öntisztuló képessége is, ezért a kritikus vízminőségi állapotok is ezekre a kisvízi időszakokban jellemzők. A tavak Magyarországon mintegy 1200 természetes és mesterséges tó van, amelyek együttes felülete mintegy 900 km2, az ország területének kevesebb mint 1%-a. Kiemeltjelentősége három nagy tavunknak, a Balatonnak, a Fertő tónak és a Velencei51
