Vermes László (szerk.): Vízgazdálkodás mezőgazdasági, kertész-, tájépítész- és erdőmérnök hallgatók részére (Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó, Budapest, 2001)

1. A hidrológia és a hidraulika alapjai - Hidrológiai alapismeretek

tónak van, amelyek együttes felülete 902 km2. A Fertő tó 198 km2-nyi felülete Ausztriára esik. A három nagy tavat leszámítva a tófelületekből 78 km2 (43%) jut a halastavakra, 15 km2 (8%) a tározókra, bányagödrökben kialakult mesterséges eredetű tavakra, 46 km2 (25%) a folyók holtágaira és 45 km2 az egyéb természetes tavakra. A tavaink - néhány, elsősorban völgyelzárással létesített mesterséges tó kivételével - kis vízmélységűéit, felületükhöz képest kevés a bennük tározott vizmennyiség.

A tavak vízszintje, az adott vízszinthez tartozóan a tóban tárolt víz mennyisége időben változó. Ez a változás határozza meg a tavak vízjárását. A tavakat részben a felületükre hulló csapadék, részben a tó vízgyűjtőjéből érkező felszíni és felszín alatti hozzáfolyás táplálja. A vízfelületi párolgás, valamint a tóból való elfolyás (kifolyás) a tó vizét fogyasztja. A csapadék, a hozzáfolyás mint a tó vízbevétele, a párolgás és az elfolyás mint a tó vízkiadása együttesen alakítják a tó vízforgalmát és vízmérlegét. Ha valamely időszak alatt a vízbevétel meghaladja a vízkiadást, a tóban tárolt víz- mennyiség és ezzel együtt a vízszint növekszik, ellenkező esetben csökken.

A tavak természete tekintetében meghatározó a sokévi átlagos vízmérlegük alakulása (Szesztay, 1963). Ha a tó vízfelületére hulló csapadék mennyisége meghaladja a vízfelületi párolgást, a tó hozzáfolyás nélkül is fennmarad, sőt a párolgást meghaladó csapadékrész kifolyást is lehetővé tesz a tóból. A tó forrástó. Ha viszont a párolgás nagyobb, mint a csapadék, a tavat csupán a tó vízgyűjtőjéről érkező hozzáfolyás tartja fenn. A hozzáfolyás sokszor csak a párolgás kielégítésére elegendő és nincs elegendő vízfölösleg a tó kifolyásának táplálásához. Az ilyen tavaknak csak hozzá- folyásuk van, de nincs kifolyásuk, azaz a tavak lefolyástalanok, zárt tavak. Számos hazai tavunk, elsősorban az Alföldön, lefolyástalan tó, de nagy tavaink közül a Fertő tó is lefolyástalan. A Balaton vízbevétele sokévi átlagban 1510 mm, amelynek nagyobb része, 870 mm távozik párolgás és kisebb része 640 mm kifolyás révén.

A párolgás a tóba szállított hordalékot nem viszi magával, szemben a kifolyással. Azokban a tavakban, amelyeknek a vízfogyasztásában a párolgás jut túlsúlyba a kifolyással szemben (vagy válik kizárólagossá), megnövekszik a sótartalom, a tavak elszikesednek. A tó vízforgalma, vízmérlege alapvetően meghatározó a vízminőség alakulásában is. A vízfolyásokon létesített átfolyásos tavak vagy tározók erőteljesebb vízforgalma bizonyos mértékig lehetővé teszi a tómeder „átmosását”. Hasonlót tapasztalhatunk a holtágakban, amikor az időszakos vízbeeresztések kellő vízmozgást idéznek elő a holtágak medrében.

Tavainkban a csapadék, a párolgás, a hozzáfolyás időbeli változása szabja meg a vízszintek és a vízmennyiség időbeli változását, a tó vízjárását. A tavaink vízjárása nagyvonalakban hasonló a vízfolyásaink vízjárásához. A téli félévben, amikor a párolgás jelentősen csökken, a tó felületére hulló csapadék az érkező lefolyással együtt a vízszint emelkedését eredményezi. A tavak legmagasabb vízszintjei tél végén, tavasszal alakulnak ki. A nyári félévben a megnövekedő párolgás miatt a vízszintek apadnak és a nyár végén, ősz elején érik el a legkisebb értéküket. Tavaink vízjárásának ez a jellegzetes évszakossága még a szabályozott vízjárású tavainkon is szembetűnő. A többnyire sekély mélységű tavaink könnyen átmelegednek és ez is alapvetően befolyásolja vízminőségüket, a tó biológiai élettevékenységét.

52