Vermes László (szerk.): Vízgazdálkodás mezőgazdasági, kertész-, tájépítész- és erdőmérnök hallgatók részére (Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó, Budapest, 2001)
1. A hidrológia és a hidraulika alapjai - Hidrológiai alapismeretek
ság és a fiiggélyekben mért vízmélység alapján a mederfenék vonala, a víztükör bejelölésével az átfolyási keresztszelvény kirajzolható (10. ábra). Ez lehetőséget ad a keresztszelvény területének számítására. A függélyeket a vízfolyás nagysága függvényében megfelelő előírások szerint választják ki. A vízsebességeket ugyancsak a vonatkozó szabványok által meghatározott számú fiiggélyekben, meghatározott számú és kiosztású mérőpontokban mérik. Kellő számú vízsebességmérés alapján kiszámítható a szelvény egészének vagy adott részének a középsebessége. A vízfolyás adott szelvényében a vízhozam és a hozzá tartozó, egyidejű vízállás között viszonylag szoros, nem lineáris kapcsolat van, ami nagyobb számú jól megválasztott egyedi mérés alapján megszerkeszthető. Az összefüggés az ún. vízhozamgörbe (Q-H görbe), amelynek segítségével bármely ismert vízálláshoz több-kevesebb pontossággal meghatározható a vízhozam értéke. A vízállás-vízhozam kapcsolatának pontossága nagymértékben növelhető a vízszíntesések figyelembevételével, az ún. háromváltozós vízhozamgörbe előállításával. Elsősorban kisebb vízfolyásokon és mesterséges csatornákon a folyamatos vízhozamészlelés céljából speciális mérőműtárgyakat alakítanak ki. A medret kereszt- irányban elzáró mérőbukó használatakor a bukó mögött a víz felduzzad és megnövekedő vízszint mellett folyik át, „bukik” át a duzzasztást előidéző műtárgyon. A mérés szempontjából az átbukás akkor jó, ha a duzzasztó alatt kialakult vízszint nem befolyásolja a felvízi vízszintet, azaz az átbukás szabadon folyik. Ebben az esetben a bukó előtti vízszint (vízállás) és a vízhozam között egyértelmű kapcsolat van. Ez az összefüggés kalibráló mérésekkel nagy pontossággal megszerkeszthető vagy közvetlenül következik a műtárgy hidraulikai kialakításából. A mérőműtárgyak egy másik alapvető típusa a mérőszűkület (pl. a Venturi- vagy Parshall-csatorna). A mérőszűkületekben ún. rohanó vízmozgás alakul ki, ami megteremti a feltételét annak, hogy a szűkület fölötti szakaszon észlelt vízszint (vízállás) és a vízhozam között egyértelmű összefüggés alakuljon ki. Mind a mérőbukó, mind a mérőszűkület alkalmazásakor a vízhozammérés így lényegében a vízállás észlelésére egyszerűsödik. A napi (esetenként sűrűbben észlelt) vízállások vagy a vízállások alapján a vízhozamgörbe segítségével számított napi vízhozamok idősora a vízjárásgörbe. A vízjárásgörbe szemléletesen mutatja a vízfolyás állapotváltozásainak jellegzetes vonásait. Leolvasható róla pl. a vízállás- (vízhozam-) változás adott évi vagy többéves 50 10. ábra. A vízfolyás keresztszelvénye
