Vermes László (szerk.): Vízgazdálkodás mezőgazdasági, kertész-, tájépítész- és erdőmérnök hallgatók részére (Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó, Budapest, 2001)
1. A hidrológia és a hidraulika alapjai - Hidrológiai alapismeretek
áramlás sebességével arányos számú forgást végez. A műszert úgy alakították ki, hogy a fordulatszám mérhető. Általában 20 fordulat megtétele után a műszerben elhelyezett áramkör zár és egy jelzőt (többnyire csengőt) hoz működésbe. A jelzések közt eltelt idő mérhető. A fordulatszám és az idő hányadosa megadja az egységnyi időre jutó fordulatszámot, ami arányos a vízsebességgel. Az egységnyi időre jutó fordulatszám alapján a sebesség a kalibrálási egyenlettel kiszámítható, amelyet laboratóriumokban az ún. kalibráló mérésekkel állítanak elő. A műszerenként is eltérő kalibrálási egyenleteket időnként felülvizsgálják és szükség esetén korrigálják (Sta- rosolszky, 1976). A vízjárás A vízfolyások vízjárását - a medrükben szállított vízmennyiség időbeli alakulását - a vízszintek (vízállások) és a vízhozamok időbeli változásával jellemzik. A vízfolyások (és az állóvizek) vízállásának vagy vízszintjének mérésére a többnyire 2 cm-es beosztású, folyamatos illesztésű vízmércelapokból álló vízmércék szolgálnak. Ezeket a meder vagy a mederrézsű erre kiképzett helyein vagy a vízfolyások, állóvizek műtárgyain (hidak, zsilipek, partfalak) helyezik el függőlegesen vagy az oldalrézsűt követve ferde helyzetben. A vízmérce ún. 0 pontjától fölfelé pozitív, lefelé negatív értékek olvashatók le. A vízmércét úgy helyezik el, hogy a 0 pontja nagyjából egybeessen a vízmérce telepitését megelőzően az adott helyen előfordult legkisebb vízszinttel. Ha a vízmérce elhelyezését követően a korábbinál alacsonyabb vízszint fordul elő, úgy a mérceleolvasás negatív. Fontos követelmény a vízmérce 0 pontjának állandósága, amit az időszakosan elvégzett mérésekkel ellenőrizni kell. A fontosabb vízfolyásokon folyamatosan regisztráló, ún. rajzoló vízmércéket helyeznek el. A rajzoló vízmércék működésének alapelve hasonló a csapadékíróéhoz. Az úszót rendszerint a parton megépített aknában helyezik el, az akna egy összekötő csővel hidraulikai kapcsolatban van a mederrel és annak teltségével. Az úszós víz- szintjelző magassági helyzetét az úszóra erősített írótoll egy óraszerkezettel mozgatott papírszalagon rögzíti. A korszem rajzoló vízmércék a mérési jeleket számítógépi átvitelre is alkalmas tárolóban rögzítik. Az adatok távjelző segítségével is átvihetők. A vízfolyások medrében (át)folyó víz másik alapvető jellemzője a vízhozam. A vízhozam a vízfolyás adott vízálláshoz tartozó keresztszelvényén egységnyi idő - 1 másodperc - alatt átfolyó vízmennyiség és m3/s-ban vagy 1/s-ban fejezik ki. A vízhozam az átfolyási keresztszelvény [m2] és a szelvényen átfolyó víz középsebességének [m/s] szorzata. A vízhozammérés az átfolyási keresztszelvény és a sebességek mérésére tagolódik. A vízhozam mérésekor mérik az átfolyási keresztszelvényt. A vízfolyás fölött a víztükör szélességétől is függő távbeosztással ellátott szelvénykötelet feszítenek ki úgy, hogy a szelvénykötélen való beosztás kezdőpontja a víztükör balparti szélével essen egybe. A kezdőponttól a szelvénykötél szerinti beosztás alapján mérhető távolságokban ún. függélyeket jelölnek ki, amelyekben mérőrúd vagy megfelelő nehezékkel kifeszített mérőkötél segítségével mérik a vízmélységet. A vízszéltől mért távol49
