Vermes László (szerk.): Vízgazdálkodás mezőgazdasági, kertész-, tájépítész- és erdőmérnök hallgatók részére (Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó, Budapest, 2001)
1. A hidrológia és a hidraulika alapjai - Hidrológiai alapismeretek
Azt a folyamatot, amelynek során egy adott térségben lehulló csapadék egy része a terep felszínén és a felszín alatt mozogva eljut a vízfolyásmederbe és abban koncentrálódva mozog tovább, a (mederbeli) lefolyás összegyiilekezésének nevezik. A lefolyás összegyülekezése egy vízgyűjtőbeli - terepi - és egy mederbeli összetevőre bontható, az előbbin belül megkülönböztethető a felszíni és felszín alatti összegyüle- kezés. A csapadék lefolyást adó hányadának a vízfolyás adott pontjáig való eljutásához szükséges időtartam a lefolyási idő. A viszonylag intenzíven végbemenő felszíni összegyülekezés a vízfolyásban a csapadékokat követően a vízfolyásban kisebb-nagyobb árhullámot vált ki. A felszíni összegyülekezés és az abból eredő árhullám levonulása a kiváltó csapadék megszűntét követően viszonylag rövid idő múlva befejeződik. Ezzel szemben a felszín alatti összegyülekezés lassúbb folyamat, amely a kiváltó csapadék megszűntét követően még hosszú ideig eltart. Ennek az az oka, hogy a talajban a víz mozgása lassúbb, mint a nyílt terepen. A felszín alatt összegyülekező víz egy része elpárologhat vagy a talajból elpárolgó víz helyére lépve kötött formában a talajban visszamaradhat, ezzel is csökkentve medret elérő lefolyást. A csapadéknak felszín alá szivárgó hányada az esőt követve csak jelentős késedelemmel, másfelől a felszíninél időben egyenletesebben jut el a mederig. A felszín alatti összegyülekező csapadékhányad biztosítja a mederbeli lefolyást az árhullámok közti kisvízi időszakokban. Adott csapadéknak csupán meghatározott hányada képez lefolyást. A lefolyás és az adott lefolyást kiváltó csapadék viszonyszáma a lefolyási tényező. A lefolyási tényező csapadékonként változik és nagymértékben a talaj mindenkori nedvességállapotától függ. A lefolyás számításakor figyelembe vett időszak növekedésével egyre nagyobb szerepet kapnak a térszín lényegében állandó domborzati, talaj- és növényi adottságai. A terepi összegyülekezés folyamata alapvetően különbözik a dombvidéki és a síkvidéki területeken. Dombvidéki területeken a vízfolyásmedrek a terepről lefolyó vizeket az érkezés ütemében képesek továbbszállítani. Ezzel szemben síkvidéki területeken a természetes vagy mesterséges medrek, kis esésük vagy egyéb okok (pl. viszonylag kis vízbefogadó képesség) miatt, a mederig eljutó vizeket a terepi össze- gyülekezésnél lassúbb ütemben képesek továbbszállítani és ezáltal lassítják magát a terepi összegyíilekezést is. Ennek következménye, hogy a terepen összegyülekező víz egy része a vízgyűjtőben megreked, elönti előbb a terep mélyebben fekvő, majd mind magasabb részeit, belvízi elöntéseket okoz. A síkvidéki összegyülekezés tehát (alulról) befolyásolt összegyülekezés, szemben a dombvidéki területek szabad, alulról nem befolyásolt összegyiilekezésével. A vízfolyásmedrek által összegyűjtött, csapadék eredetű vizek további koncentrálódása megy végbe az egyes vízfolyások összefolyásával. Az egymásba hierarchikusan csatlakozó vízfolyások együttese alakítja adott térség vízfolyáshálózatát. A vízfolyáshálózat legalsó - egyes kategorizálás (Nováky, 1983) szerint I-rendű - elemei azok a vízfolyások, amelyeknek nincsenek mellékvízfolyásai. Két 1-rendü vízfolyás összefolyását követő vízfolyásszakasz Il-rendű, két II-rendű vízfolyás összefolyása 111-rendű - és így tovább - vízfolyást vagy vízfolyásszakaszt alkot. Egy másik, a víz40
