Vermes László (szerk.): Vízgazdálkodás mezőgazdasági, kertész-, tájépítész- és erdőmérnök hallgatók részére (Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó, Budapest, 2001)
1. A hidrológia és a hidraulika alapjai - Hidrológiai alapismeretek
folyások elsősorban hajózásra való alkalmasságát figyelembe vevő osztályozás a vízfolyásokat folyamokra, folyókra és kisvízfolyásokra osztja. A vízfolyáshálózatot az állandó vízszállítású vagy csak időszakosan kiszáradó vízfolyások alkotják. A mederhálózat magában foglalja azokat a többé-kevésbé állandó medreket is, amelyek csupán esetenként, nagyobb csapadékokat követően szállítanak vizet. A mederhálózat elemeihez sorolhatók a vízmosások is. A vízfolyáshálózat az állóvizekkel, tavakkal, mocsarakkal, lápokkal egyetemben alkotja valamely térség vízhálózatát, vízrendszerét. A lefolyás képzése és összegyülekezése időbeli folyamat, amelynek pillanatnyi alakulását döntően a folyamatot kiváltó - okozó - éghajlati folyamatok (csapadék, hőmérséklet) lefolyással egyidejű alakulása, valamint magának a lefolyási folyamatnak a megelőző alakulása határozza meg. Ezek együttes eredményeként a vízgyűjtő pillanatnyi vízháztartási állapota állandóan változik. Az összegyülekezési folyamat modellezése Az összegyülekezési folyamat vizsgálatára számos fizikai-matematikai modellt dolgoztak ki. Ezek a modellek a valóságos folyamat egyszerűsítései mellett a folyamatok fizikai lényegéből indulnak ki, majd a több-kevesebb absztrakciót tartalmazó egyszerűsített folyamatot a matematika eszközeivel írják le. Az összegyiilekezés valóságos folyamata jól nyomon követhető az egyik legrégebben kidolgozott, de mindmáig használatos, az egyidejű lefolyásvonalak módszerén alapuló modellel (Kontúr et al., 1993). Az összegyülekezés folyamatát vizsgáljuk valamely vízfolyás adott szelvényéhez - a zárószelvényhez - tartozó vízgyűjtőben. A felszíni lefolyást kiváltó és az össze- gyülekezést elindító csapadék időtartama legyen T, [h], az ezen idő alatt lehulló csapadék legyen h, [mm], ekkor a csapadék intenzitása /' = Tíh, [mm/h], A csapadék területi eloszlását egyenletesnek, intenzitását a csapadék időtartama alatt állandónak tekintjük. Legyen a csapadék lefolyást képző hányada ti, [mm], azaz a csapadék felszínen lefolyó hányadát a tííh = a lefolyási tényező fejezze ki. Feltételezésünk szerint az a, következésképpen ti értéke a vízgyűjtőben állandó. A csapadék és a lefolyási tényező területi állandóságának, a csapadékintenzitás időbeli állandóságának a feltételezése a valóságos folyamatok modellbeli egyszerűsítései. A csapadék lefolyást adó hányada a vízgyűjtő egy adott pontjáról - egy végtelen kicsiny elemi vízgyűjtőről - előbb a terepen, majd a vízfolyásba érkezve, a mederben mozogva éri el a zárószelvényt. Legyen a terepen, majd a mederben megtett út megtételéhez szükséges idő rl és r2, a teljes lefolyási idő rl +r2 = r. Nyilvánvaló, hogy kijelölhetők a vízgyűjtő azon pontjai, amelyekhez azonos lefolyási idő tartozik. Az azonos lefolyási idővel jellemzett pontokat összekötő folytonos vonalat egyidejű lefolyásvonalnak vagy izokrónának nevezik. A 6. ábra egy elvi vízgyűjtő egyidejű lefolyásvonalait tünteti fel. A rl, r2, t3, ... x(n) lefolyásvonalak úgy vannak felvéve, hogy a r2-rl, r3-r2 ... r(/;)-r(/?-l) időkülönbség állandó legyen, továbbá r(n) azonos a maximális lefolyási idővel, r(max). 41
