Vermes László (szerk.): Vízgazdálkodás mezőgazdasági, kertész-, tájépítész- és erdőmérnök hallgatók részére (Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó, Budapest, 2001)
1. A hidrológia és a hidraulika alapjai - Hidrológiai alapismeretek
orológiai elemeket milyen magasságban észlelik. Az a és a b tapasztalati állandók hazai értékei: a = 11,/? = 20. Rendszeres meteorológiai észlelések hiányában számításkor a vízfelszín fölötti légrétegre vonatkozó meteorológiai elemeket a vízfelület közelében elhelyezkedő parti meteorológiai állomások észleléseivel helyettesítik. A vízhőmérséklet észlelése hiányában a telítettségi páranyomást a léghőmérséklet alapján számítják, esetenként megfelelő átszámításokkal térnek át a léghőmérsékletről a vízhőmérsékletre (Szesztay, 1963). A talajok párolgása A talajok párolgása a talajban kötött és szabad formában meglévő vizek párolgása, ami ezeknek a vizeknek a levegővel való érintkezési felületén keresztül megy végbe. Párolgáskor nem csupán a vízrészecskék közötti molekuláris vonzerőt kell legyőzni, hanem a vízrészecskék és a talajszemcsék közti felületi (szorpciós, adhéziós) erőket is, azaz a talaj párolgása esetén nagyobb ellenállás alakul ki a párolgást fenntartó erővel szemben. A talaj pórustereiben a légmozgás és ezáltal a turbulens diffúzió sebessége jelentősen csökken. Mindezek következményeként a talajok párolgása kevésbé intenzív, mint a szabad vízfelületeké. A talajok nedvességtartalmának csökkenésével mindinkább a talaj szemcsékhez erősebben kötődő nedvesség kerül túlsúlyba és ezért növekszik a talaj párolgással szembeni ellenállása. A talajok kiszáradásával a talajpárolgás intenzitása csökken. A talajokból elpárolgó vizet esetenként a talajvíz kapilláris megemelkedése részben pótolni képes. A talajok párolgása jelentősen függ a talaj típusától, víz- és hőháztartási viszonyaitól, a talaj, elsősorban a talaj felső rétegének szerkezetétől, valamint a talajművelés jellegétől. Kötött talajokon, amelyekben a talajnedvesség jelentős része nagy erővel kötődik a talajszemcsékhez, a párolgás intenzitása és ezáltal a talaj kiszáradása lassúbb és kevésbé egyenletes, mint a lazább homoktalajokon (Szalui, 1984). A talajművelés közben a felszín közelében kialakuló poros réteg szigetelőként hat és gátolja a talaj kiszáradását. Üreges, repedezett talajokon a jobb levegőcsere miatt a párolgás intenzitása nagyobb (Szalai, 1989). A növény és növényállomány párolgása A növényi egyedek párologtatása a transzspiráció. A transzspiráció folyamán a növényi sejtek nedvszívó ereje és a gyökémyomás által a talajból felvett víz a gyökéren, majd a száron - az azokban található vízszállító edénynyalábokon - keresztül a levélfelületig, a levélfelületen elhelyezkedő gázcserenyilásokig, a sztómákig áramlik. Nyitott sztómák esetén kialakul a vízfelület és a légtér találkozása, s az azokat elválasztó határfelületen a párolgás többé-kevésbé a fizikai párolgásnak megfelelően megy végbe. A növény a gázcserenyílás nagyságát szabályozni képes, ezért a transzspiráció nem csupán fizikai, de fiziológiai folyamat is. Ezért is beszélhetünk a növény aktívabb részvételére utaló párologtatásról, szemben a vízfelület vagy a csupasz 33
