Vermes László (szerk.): Vízgazdálkodás mezőgazdasági, kertész-, tájépítész- és erdőmérnök hallgatók részére (Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó, Budapest, 2001)

4. Mezőgazdasági vízhasznosítás - Az öntözés

Az öntözés területi egységei: öntözó'rendszer, öntözőfürt, öntözőüzem, öntözött tábla

Az öntözés legnagyobb területi kiterjedésű egységét, amelyet azonos fővízkivételi műről látnak el vízzel, öntözőrendszernek nevezzük. Ez elsősorban vízgazdálkodási és öntözéstechnikai szempontból tekinthető egységnek, hiszen a vízellátó mű kapacitását ennek mérete és vízigénye határozza meg, és üzemeltetési szempontból is azonos vízelosztó rendszerként kezelendő. Kiterjedése több tényezőtől függ, de a többezer ha-os nagyságrendtől a több tízezer ha-os nagyságrendig változhat. Hazánkban az első a tiszafüredi öntözőrendszer volt, amely a tiszafüredi szivattyútelepre kapcsolódott, s amelyet az Országos Öntözésügyi Hivatal terveztetett és építtetett meg. Az 1940. június 20-án átadott öntözőrendszer 20 000 kh-ra (11 500 ha) juttatta el az öntözővizet és tette lehetővé az öntözőgazdálkodás kialakulását az Alföldön. Ezt követték a többi nagy öntözőrendszerek, többi közt a hódmezővásárhelyi és a tiszai nagy öntözőrendszer.

Az öntözőrendszer kisebb területi egységekre, de még mindig eléggé nagy területi kiterjedésű öntözőfürtökre oszlik, bár öntözőfürt önállóan is létezhet. Egy-egy öntözőfürt hazai viszonyok között a néhány száz hektáros nagyságtól többezer hektáros nagyságú. Mint vízgazdálkodási egység magában foglalja az öntözésre berendezett területen több gazdaságban, illetve üzemegységben lévő öntöző- és levezetőcsatornahálózatot, azok műtárgyaival, az üzemeltetéshez szükséges építményekkel, épületekkel és gépi berendezésekkel, valamint természetesen a fürtöt ellátó vízforrással és vízkivételi művel együtt.

Az öntözőfürtön belül helyezkednek el az öntözőüzemek, illetve az öntöző gazdaságok (öntözőtelepek), amelyek már nem csak vízgazdálkodási, hanem gazdálkodói és agrotechnikai egységek is, hiszen önálló vagy részben önálló gazdálkodást folytatnak és az öntözővizet ehhez használják föl a kapcsolódó öntözőfürtből, illetve öntözőrendszerből. Egy-egy nagyobb (nagyüzemi) méretű öntözőgazdaságon belül az önállóan üzemelő kisebb egységeket is öntözőüzemnek nevezik, míg öntözőtelep elnevezéssel azokat a - elsősorban esőztető öntözésre berendezett - telepeket illették, amelyek állami támogatással jöttek létre, de magános gazdák üzemeltetésében játszottak jelentős szerepet az öntözéses gazdálkodás megismertetésében, terjesztésében.

Az öntözött tábla az öntözőgazdaság legkisebb területi egysége, amely egyúttal vízgazdálkodási, növénytermesztési és üzemszervezési egység, rendszerint az öntözőgazdaság vetésforgója egyik szakaszának is a helye, vagyis azonos növénnyel hasznosított terület. így a teljes agrotechnika minden művelete (munkaszervezés, talajművelés, növényápolás, tápanyag- és vízellátás, betakarítás stb.) szempontjából azonos tervezési és kivitelezési egységet alkot. A tábla, mint műveleti egység kialakításakor - nagyüzemben és kisgazdaságban egyaránt - arra kell törekedni, hogy mind a domborzati viszonyok, mind a talajadottságok, mind a gépi művelési lehetőségek, mind pedig a vízszétosztás szempontjából minél egyöntetűbb legyen, mert így érhető el rajta jól fejlődő és egységes növényállomány, ami a gazdaságos és jó minőségű termést hozó termesztés alapja.

301