Vermes László (szerk.): Vízgazdálkodás mezőgazdasági, kertész-, tájépítész- és erdőmérnök hallgatók részére (Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó, Budapest, 2001)
2. A vízgazdálkodás alapjai - Vizeink minősége, vízminőség-védelem, vízminőség-gazdálkodás
geket tekintve, legnagyobb a kihasználtság a Tisza középső vidékén (67%), a Körösök vidékén (46%) és a Duna középső vidékén (40%), legalacsonyabb a Tisza felső és alsó, valamint a Duna alsó vidékén, ahol a kihasználtság 4-10%. A víztermelő kapacitás kihasználtsága országosan 41%, a Duna vízgyűjtőjében 53%, a Tisza vízgyűjtőjében 31%. A karsztvíz igénybevétele 60%-os, a talaj- és rétegvízé 20-25%-os, a parti szűrésű vízé 10%-os. A vízkészlet-gazdálkodás időszerű feladatai közé sorolhatók a vízkészletek pontosítása, az ivóvízkészletek biztonságának, a kiemelt vízbázisoknak a fokozott védelme, egyes regionális feladatok: a Dunántúli-középhegység területén a bányászat által megbontott vízháztartási egyensúly visszaállítása, a Duna-Tisza közén a talajvízszintek további süllyedésének megállítása, a vízszolgáltató és vízelvezető rendszerek felülvizsgálata az ökológiai kívánalmaknak megfelelően, a kiskörei vízlépcső optimális üzemelésének kialakítása (Tarnóy, 1990). Vizeink minősége, vízminőség-védelem, vízminőség-gazdálkodás Vizeink minőségének ismerete nélkülözhetetlen a vízkészletek racionális használatának megtervezéséhez és megszervezéséhez. Ehhez rendszeres vizsgálatok, elemzések szükségesek, amelyeket minden természetes vízre el kell végezni ahhoz, hogy megbízható adataink legyenek és áttekinthető képet kapjunk a vízminőség helyzetéről. Ismernünk kell a víz minőségével szemben támasztott ökológiai és társadalmi igényeket is, hogy elbírálhassuk azt, hogy az adott vízminőség megfelel-e az igényeknek, illetve milyen mértékben felel meg azoknak? A vizek minősége megítélésére irányuló szervezett tevékenység a vízminősítés, amelynek két jelentősebb feladata van: • a pillanatnyi vízminőségi állapot összevetése a vízminőségi követelményrendszerrel; • a vízminőségi helyzet - nemzetközileg is - egységes megítélése. Ebből a célból az egyes országok - zömmel a második világháború után, eltérő időpontokban és tartalommal, de rendszeres működéssel - vízminőség-vizsgáló hálózatokat hoztak létre, rendszerint a vízügyi szervezet keretében, elsőként a vizek védelmére teremtve meg egy környezeti elem minőségének nyomonkövetését célzó monitoring rendszer alapjait. Ennek keretében meghatározták a vizekben vizsgálandó komponensek körét, az alkalmazandó analitikai módszereket, továbbá törzshálózati pontokat jelöltek ki és olyan vizsgálati rendet állapítottak meg, amelynek segítségével térben és időben meghatározott sűrűséggel, a legelterjedtebb és a vizek minőségét leginkább jellemző összetevők rendszeres vizsgálatára sor kerül. Hazánkban az országos vízminőségi törzshálózati rend keretében mintegy ezer szelvényben (ponton), meghatározott időközönként, 20-50 összetevőre kiterjedően végzik a vízügyi, illetve a környezetvédelmi laboratóriumok a felszíni és a felszín alatti vizek minőségi álla123
