Végváriné Bede Ildikó: Alapadatok a mélybarázdás öntözés tervezéséhez (VITUKI, Budapest, 1970)

A kísérleti eredmények feldolgozása és értékelése

-6íb, hogy a vizsgált területrészeken a kísérlet időszakában növényzet nem volt, s hogy a talajvíz átlagos mélysége a Duna Kertészeti Mezőgazdasági Termelő Szövetkezet területén 6 m,a K.IV. öntözőcsatorna mellett vizsgált területrészeken pedig o,6 m volt.

A szivárgási vizsgálatok feldolgozása 1 szivárgási folyamat fizikai jellemzése

A természetes talajban az öntözés során lejátsződd szivárgás igen bonyolult vianozgáBi jelenség, amelyet több, különböző mértékben hatő erő befolyásol. Amig ugyanis a kétfázisú talajban végbemenő szivárgást nyilvánvalóan csak a gravitációs és súrlódási erő határozza meg, addig az öntözés szempontjából jelentős háromfázisú talajban még számos —döntően a három talaj- fázis arányétól függő— más erő is módosítja a szivárgást.

így nyilvánvaló, hogy valamely vízzel telitett talajban a vizutánpótlás helyétől csak függőleges irányban lefelé szivárog a víz. Valamennyi ettől eltérő nedvességállapot mellett a- zonban a szivárgási kép a vizutánpótlás helyétől vízszintes irányban —elméletileg szlmmetrl— tusán— annál inkább széthúzódik, minél nagyobb az egységnyi távolságra eső különbség a vizutánpótlás helyének és a környező talajrészeknek a nedvességtartalma között. Ez a különbség a- sonban folyamatos vlzpótlás esetén állandóan csökken, ami maga után vonja a szivárgás intenzitásának a fokozatc csökkenését is. A szivárgási intenzitás időbeni változását vizsgálva te- dntettel kell lennünk arra is, hogy a talajfelszínen keresztül minden körülmények között végbemenő elpárolgás hatása miatt, a vlzpótlás helyét körülvevő talajrészek semmiképp sem telítődhetnek vizkagacltásig; azaz mindig lesz közöttük és a vlzpótlás helye között valamilyen nedvességkülönbség. Ennek következtében pedig az időben lassan állandósuló szivárgási intenzitás —a kezdeti nedvességtartalom függvényében— egy olyan érték felé tart, amelyik minden körül— oények között nagyobb, mint a kétfázisú talajnak megfelelő vlzáteresztőképesség.

Mindezen megoldások alapján arra a következtetésre kell jussunk, hogy a természetes,há— romfázlsu talajban lejátszódó szivárgás jelenségét csak egy olyan görbével jellemezhetjük, a- nely egy magasabb kezdeti értékről Indulva —az idő előrehaladásával— egyre csökkenő tenden - oiát mutat, s fokozatosan közelit egy olyan asszimptótához, amely —a talaj kezdeti nedvességétől függően— a vízzel telitett talaj vlzáteresztőképességét jellemző "k" szivárgási ténye - zőből számított érték fölött kisebb-nagyobb magasságban helyezkedik el.

Az észlelési eredmények feldolgozása

A szivárgási folyamat előzőekben vázolt fizikai sajátságait szem előtt tartva, a szivárgási intenzitás időbeni változása feltehetőleg leírható, vagy legalábbis jól közelíthető valamilyen exponenciális, vagy hiperbolikus függvényalakkal. Kísérleteink észlelési eredményeinek a kiegyenlítését elsőként az

1 = lo + ±o * C^<0) C5)

alakú exponenciális függvény alapján kíséreltük meg, ahol 1; az észlelési idő (5 perc-ben)

i a szivárgás értéke a t időpontban (l/5 perc-ben)

1^ a vízszintes asszimptóta értéke

i^ és ^ a talajtól, illetve a talaj kezdeti nedvességállapotától függő állandók.

A kiegyenlítő számításokat a legkisebb négyzetösszegek elve alapján, elektrónikus számítógéppel elvégezve, azonban azt találtuk, hogy az igy számított görbék lefutása nem felelt meg az adatsor jellegének (7.ábra). Ezért visszatérve a másik célszerű függvényalak, a hiper — bólikus összefüggés vizsgálatára, a már említett módon, az ismertetett jelölések alkalmazd-