Végváriné Bede Ildikó: Alapadatok a mélybarázdás öntözés tervezéséhez (VITUKI, Budapest, 1970)
A kísérleti eredmények feldolgozása és értékelése
fiával a (6) 1 = I + i — —o—o i (2l< o) egyenlet alapján is elvégeztük a kiegyenlítést. Az Így számított kiegyenlíti görbe már lényegesen jobban illeszkedett az adatsorhoz ( 7.ábra). Ezért a további vizsgálat alapjaként az u- tóbbi egyenletnek megfeleli kiegyenlíti görbéket fogadtuk el. Ezek azok az összefüggések, amelyeket a 8.-24.ábrán a szaggatott görbék mutatnak be, s melyeknek*^, és ^ paraméterei valamennyi ábrán ugyancsak megtalálhatók. A feldolgozási munka további részleteivel kapcsolatban a következiket kell még megemlíteni. A vizsgálati módszerbil adódóan az elsó észlelési Idiegység szivárgási adatát a többinél lényegesen nagyobb hibák terhelték, mivel ebben az időegységben történt a barázda feltöltése . Ezért az elei 5 perc alatti szivárgási értékeket a feldolgozásnál nem vettük tekintetbe,s azt az ábrákon sem tüntettük fel. Észlelési adatsoraink —mint már említettük— három talajtípusra vonatkoznak. Az I.kisérletsorozat a homoktalajon, a II.a homokos vályogon, a III.pedig a vályogtalajon végzett kísérleteket foglalja magába. Az igy kapott hat-hat adatsorból azonban a III.sorozatnál, a másik kettitól eltérően —állatjárat miatt— csak . ötöt tudtunk értékelni . A talajmintavétel lo cm-es szintenként tette lehetővé a "k" szivárgási tényező, az előzetes nedvességtartalom és a pórustérfogat értékeinek a meghatározását. Annak érdekében,hogy egy-egy kísérlet talajának ezeket a paramétereit egy-egy meghatározott számmal tudjuk jellemzni, az e- gyes szintekre rendelkezésre álló adatokat, tekintettel azok kis szóródására, valamiképpen átlagolni kellett. Ezt az átlagolást aztán —mivel a vízszintes asszimptóta meghatározásánál határértékként elfogadott "k" szivárgási tényező alakulásában a felső lo cm-es talajszint nem ját- bzott szerepet (a barázda vlzszine lo cm-rel a talajfelszín alatt volt)— a másik két talaj — jellemzőre is a lo-5o cm-es talajszintek alapján végeztük el. Az igy számított középértékek szerepelnek tehát az ábrákon is. Az előzőekben ismertetett kiegyenlités megbízhatóságát a szabályos hibák és a szórások kiszámításával ellenőriztük. E számítások eredményeit foglalja össze a 4.táblázat, melynek alapján megállapítható, hogy mind a szabályos hiba, mind a szórás értékek—egy-egy kísérletnél is, egy-egy sorozatnál is, de a sorozatok átlagában is— elég alacsonyak ahhoz, hogy a megvizsgált kiegyenlítési módot megblzató megoldásként fogadjuk el. A leirt utón és az ismertetett megbízhatósággal elvégzett kiegyenlités alapján tehát valamennyi kísérletünkre rendelkezésünkre állt a szivárgási intenzitás időbeli változását jellemző görbe. Ezek azonban természetesen csak egy-egy meghatározott nedvességállapotra vonatkoztak . Annak érdekében,tehát, hogy a vizsgált talajnedvességektől eltérő viszonyokra is meg' tudjuk határozni a szivárgás intenzitásának időbeni változását, összefüggést kellett keresnünk az egyes észlelési adatsorainkat kiegyenlítő lntenzltásgörbék paraméterei és az észlelési körülményekre jellemző kezdeti nedvességtartalom között. Ennek érdekében mindenekelőtt azt kell figyelembe venni, hogy a talaj teljes pórusterének vízzel való telítettsége, a maximális vizkapacitás esetén a szivárgás intenzitása nyilvánvalóan időben állandó, s emellett meg kell hogy egyezzék a "k-" szivárgási tényezőnek megfelelő értékkel. A talaj teljes telítettsége esetén tehát a értéke közvetlenül a "k" tényezőből számítható, az i^ pedig feltétlenül zérus kell legyen, másszóval a szóbanfcrgó paraméterek és a nedvességtartalom közötti összefüggést meghatározó függvények egy-egy szélső pontja fizikai megfontolások alapján számítható. E meggondolások szem előtt tartásával —a J^-ra és i^-ra vonatkozó összefüggés egy-egy lényeges pontját ismerve— ábrázoltuk tehát a kezdeti nedvességtartalom függvényében a Iq,!^ és 2. paraméterek értékeit (25.-27.ábra). A keresett összefüggés tendenciája, mint látható, egyik paraméter esetében sem rajzolódott ki egyértelműen. Ugyanakkor az és i^ jellemzőkre vonatkozóan —az eddig elmondottak szerint— feltételezhető volt a parabolikus kiegyenlités lehető
