Végváriné Bede Ildikó: Alapadatok a mélybarázdás öntözés tervezéséhez (VITUKI, Budapest, 1970)
A kísérleti eredmények feldolgozása és értékelése
-5mennylséget adja. A mérést addig folytattuk, amíg a szivárgás időben láthatólag állandósult, azaz az 5 percenkénti vízfogyasztás értékekben további csökkenési tendenciát már nem tudtunk megfigyelni. A mért szivárgási adatok értékeléséhez az előzőekben már említett talajjellemzőkön kívül a vizsgált talaj nedvességtartalmának, hézagtérfogatának és a vízzel telitett talaj vízáteresztőké — pességének ("k" tényezőjének) ismerete is szükséges. Ezeknek az értékeknek a meghatározása érdekében, a mérés megkezdésével egyidőben, a barázda meghosszabbításában —annak végétől 1 m távolságra— szerkezetes talajmintákat vettünk. A mintavétel lo cm-es talajszintenként, 5o cm mélységig történt, négyszeres ismétléssel. Az egy szintből vett minták távolsága 2o cm volt (5.ábra). A szivárgási intenzitás meghatározása a helyes barázdahosszak megállapításához szüksé — ge8. Az ennek érdekében végzett mérések jó lehetőséget adtak a helyes barázdatávolság vizsgá — latára is, ezért a kísérlet befejezése után mintegy 4o órával, az oldalszlvárgás távolságának meghatározása érdekében, a középső barázdaszakasz felező síkjában, a barázdára merőlegesen szintén talajmintákat vettünk (6.ábra). Ez a mintavétel a talajfelszíntől számított 25 és 5o cm mélységben történt —a barázdatengelytől jobbra és balra— 2o cm-enként, 2,6o m távolságra. jA^isér^tii(^redménje^^eMolgozás£ijjjésBjé^éke^M A talajtani vizsgálatok feldolgozása Kísérleteinket az előzőekben Ismertetett célok érdekében —mint már arról szó volt— három különböző kötöttségű talajon, homokos vályogon, vályogon és agyagos vályogon kivántuk elvégezni. Ezért néhány, kísérleti lehetőségek szempontjából alkalmas terület üzemi talajtérké— pét megvizsgálva döntöttünk a kísérletek végleges helye felől. Az előzetes tájékozódásra rendelkezésre álló adatok azonban nem tették lehetővé a talaj jellemzők olyan beható megismerését, mint amelyre kísérleteinknél szükség volt. Ezért kértük fel az Országos Mezőgazdasági Minőségvizsgáló Intézetet a már említett vizsgálatok elvégzésére, melyeknek eredményeit az lj^ és 2. táblázat mutatja be. Ennek kiegészítéseként meg kell említeni, hogy a vizsgált talajok fizikai féleségének meghatározását az 1.táblázat számadatai alapján magunk végeztük el a következő módon: A talajok fizikai jellemzésére a szakirodalom szerint t9., lo] alkalmas három tényező közül (3. táblázat). elsőként az Arany féle kötöttségi számnak az egyes tala jszelvényekre vonatkoztatott átlagos értékeit vizsgáltuk meg. E szerint a kísérletünkben szereplő talajok az eredetileg vizsgálni kivánt homokos vályog, vályog és agyagos vályog kategóriába tartoznak. A második jellemző , a hy^ átlagos értékei alapján talajaink fizikai félesége homok, homokos vályog és vályog. A harmadik jellemző szerint viszont mind a három talaj a vályogkategóriába tartozik. így aztán tekintettel arra, hogy a három jellemző közül a higroszkóposság meghatározási módszere a viszonylag legmegbízhatóbb —s a talajok egyszerű szemlélet alapján is lényegesen különböztek egymástól— határoztunk úgy, hogy a vizsgált talajtípusok fizikai jellemzésére a higroszkóposság szerinti osztályozást fogadj!* el. Ez a meggondolás az eredmények gyakorlati hasznosítására nézve semmiképp sem hátrányos, mert a vizsgált talajok ilyen módon elég széles tartományt ölelnek fel ahhoz, hogy kísérleti eredményeink interpolálásával, illetve extrapolálásával az azoktól eltérő kötöttségi viszonyokra is következtetéseket lehessen levonni. Az eddig ismertetett talaj jellemzőkön kivül a kísérleti körülmények rögzítése céljából meg kell említeni még azt, hogy az Országos Mezőgazdasági Minőségvizsgáló Intézet szöveges értékelése szerint a homok és homokos vályogtalaj genetikai típusa azonos: "felszíntől karbonátos humuszos öntéstalaj, iszapos finom homokon", a homoktalaj sekély, a homokos vályog mély humusz — réteggel. A vizsgált vályogtalaj: "felszíntől karbonátos, közepes humuszrétegti, mélyben sós csernozjom réti talaj, agyagos löszön". A kísérleti körülmények jellemzéséhez tartozik még az