Végváriné Bede Ildikó: Alapadatok a mélybarázdás öntözés tervezéséhez (VITUKI, Budapest, 1970)
A vizsgálatok módszere
-4Az elvégzendő vizsgálatok közvetlen célja tehát a mélybarázdás öntözés tervezéséhez szükséges alapadatok meghatározása, a szivárgási Intenzitás 4a ennek alapján az alkalmazandó barázdához szak megállapítása. A szivárgási intenzitás megállapítására alkalmas kísérletek azonban egyúttal lehetővé teszik az öntözési üzem szempontjából lényeges szivárgási távolság meghatározását, ezért a vizsgálatokat a mélybarázda oldalazivárgásának meghatározására is kiterjesztettük. A vizsgálatok módszere Kísérleteinket a felületi öntözés szempontjából lényeges talajtípusokon kívántuk elvé — gezni, ezért —lehetőségeinket számbaváve— három különböző kötöttségű talaj vizsgálatát irányoztuk elő. A talajadottságokat és a kísérletek megszervezéséhez szükséges feltételeket megvizsgálva' a vizsgálatokat részben a Csepelszigetosuoson, a Duna Kertészeti Mezőgazdasági Termelőszövetkezet 7. és 19. tábláján, részben pedig Balmazújváros térségében a Keleti Főcsatorna K. IV.öntözófŰrijének 2o7.őrháza mellett végeztük. A talaj jellemzők meghatározását és a genetikai talajtípus megállapitását az Országos Mezőgazdasági Minőségvizsgáló Intézet Talajtani Osztálya, Budapest végezte el. Mindhárom talajtípuson egy-egy kisérletsorozatot végeztünk olymódon, hogy egy sorozat hat —különböző talajnedvességre vonatkozó— kísérletből, azaz 6 db, egymástól 6-8 m távolságra lévő, barázda szivárgásának a vizsgálatából állt. A mérés célja —az irodalomban megtalálható ezirányu kísérletekhez hasonlóan— az egy méteres barázda szakasz szivárgási intenzitásának,az intenzitás időbeni változásának a meghatározása volt. A kísérleti barázda hosszát 3 m-ben határoztuk meg. Kialakítását a már ismertetett méretek pontos betartása érdekében kézi szerszámokkal, végül pedig az 1«ábrán bemutatott profil-kerettel végeztük el. A szivárgási intenzitást a középső 1 m-es szakaszban kitántuk meghatározni, s az ehhez két oldalt csatlakozó 1-1 m-es barázdaszakasz csak azt a célt szolgálta, hogy a középső,vizsgált szakaszban a szivárgás irányát a barázda tengelyére —legalábbis jó közelítéssel— merőlegessé tegyük. Hogy az elszivárgó viz mennyiségét mérni tudjuk a középső 1 m-es barázdaszakaszt 2 db,a 2.ábrán látható és a barázda alakjához igazodó, vaslemezből készült tiltótáblával lezártuk úgy, hogy azokat o,lo m mélyen a talajba vertük. Azt, hogy a táblákat minden kísérletnél azonos mélységbe verjük le, a táblákra hegesztett, arra merőleges irányú, s helyes leverés esetén a barázda fenékvonalába simuló gömbvasak tették lehetővé (2.ábra). így a tiltótáblák belső oldalán lévő nívóval és vizszinészlelő tü, valamint a külső oldalon lévő két nlvóvonal mindig azonos magasságra került a barázda fenékvonalától, s a barázda mindhárom szakaszában szükséges o,15 m vízmagasságot kijelölte. A barázda szivárgási intenzitásának mérése azzal indult meg, hogy először a két szélső , majd a középső szakaszt a megfelelő vizszintre hirtelen, nagy vízmennyiséggel teletöltöttük C3.ábra). A középső szakasz vizutánpótlását, annak érdekében, hogy az elszivárgó vizmennyi— séget mérni tudjuk, egy o,5 1-es beosztású mércével ellátott, üveg nivócsővel és szabályozó csappal felszerelt, egyszerű hengeralaku mérőtartályból, vékony gumicsövön keresztül végez — tűk. A két oldalszakasz vizszinttartását —az adagolt vízmennyiség mérése nélkül— egy-egy tartályból, szabályozócsavarral ellátott tömlővel (4.ábra) oldottuk meg. ' Mindhárom szakaszban folyamatosam pótoltuk az elszivárgóit vízmennyiséget. A két szélső szakaszban a vizszinttartás pontossága _+5 mm volt. A középső szakasz vizszintjét O-tól -5 mines hibával tartottuk úgy, hogy az észlelési időegységül választott 5 perces időközök végén a barázdában lévő viz mindig pontosan színeijen a o,15 m-es vízmagasságot kijelölő észlelőtü hegyével. így elértük azt, hogy a mérőtartály nivócsövéről 5 percenként leolvasott vízmennyiségek különbsége, minden korrekció nélkül, pontosan az észlelési időegység alatt elszivárgó viz-
