Váradi László: Tóépítés (Invictus Kiadó, Gödöllő, 2001)
5. Dr. Váradi László: A halak szaporítása és ivadéknevelése kistavas körülmények között
5. A halak szaporítása és ivadéknevelése kistavas körülmények között kott, nagy teljesítményű levegőporlasztó fej vízmozgató hatása is. Az oxigén-ellátottság nagyon fontos ebben a fejlődési állapotban, de jobb, ha a porlasztófejeket a medence vagy a kis tó egyik oldalára telepítjük. így elkerülhetjük az egész vízre kiterjedő áramlásokat, ami a függeszkedő lárvákat leleszakítja a növényzetről. Hasonló kárt okozhatnak az intenzíven működő szökőkutak is. Hasonlóan más halfajok utódaihoz a ponty és az aranyhal lárvájára is jellemző, hogy tűrőképességük a különböző környezeti feltételekkel szemben a szülőkhöz viszonyítva lényegesen kisebb. Ez azt jelenti, hogy a kifejlett halak hőmérsékleti optimuma 20-25 °C között van, hosszabb ideig képesek elviselni a 4-30 °C-os hőmérsékletű környezetet is. A lárvák ezzel szemben huzamosabb ideig csak lényegesen szükebb (12-27 °C-os) intervallumban képesek életben maradni. A testméret két további szempontból is fontos, a tavakban élő apró ragadozók és a táplálékként szóba jöhető szervezetek szempontjából. A kishalak számára minden olyan szervezet veszélyes, amely zsákmányul ejtheti őket. A kis méretű tavakban ilyen veszélyt elsősorban a ragadozó alsóbbrendű rákok (pl. Cyclopsok) és a vizi rovarok lárvái (pl. szitakötőlárvák) jelentenek. A második tényező, hogy a fiatal hallárvák csak a szájméretüknek megfelelő táplálékot tudják fogyasztani. Az elúszás stádiumát a vízszintes, egy helyben lebegő testtartás felvételekor, illetve a feltöltött úszóhólyag csillogásából lehet felismerni. Ha az állományunk nagy része ilyen jeleket mutat, elkezdhetjük első etetésüket. Erre a célra a legalkalmasabb a keményre főtt (legalább 10 percig forrásban tartott) tojássárgája, amit kevés vízzel homogenizálunk, majd a szétoszlott, felhősze- rü oldatot a vízbe, lehetőség szerint a halivadékraj közelébe csepegtetjük. A tojás etetésének előnyei a természetes táplálékokkal szemben: >- a táplálkozás elkezdését biztosan felismerhetjük az ivadékok feltűnően sárgás színű bélcsatomájáról, >- szénhidrát- és zsírdús energiaforrás „lökést ad” az éppen csak táplálkozó éhes ivadékoknak, >- az ivadék szájának megfelelő méretű, lebegő - de nem mozgó - táplálékon az ivadék megtanulhatja a táplálék bekapását, vagyis két szemük koordinált használatát. A tojás etetését maximum 3-5 napig alkalmazzuk, mivel az energiadús táplálék a későbbiekben májelfajulást idézhet elő, illetve az ivadékoknak szükségük van a planktonikus szervezetekből nyerhető exogén (külső) enzim és egyéb fehérje felvételére. Szinte összes hazai halfajunk „zsenge” ivadéka a zooplankton fogyasztásával kezdi élete első heteit. Kifejlesztettek már teljes értékű indító takarmányokat, de a planktonos kezdés mindig jobb megmaradást és jobb növekedést 141