Váradi László: Tóépítés (Invictus Kiadó, Gödöllő, 2001)
5. Dr. Váradi László: A halak szaporítása és ivadéknevelése kistavas körülmények között
5. A halak szaporítása és ivadéknevelése kistavas körülmények között alkalmatlan környezetben kényszemyugalmi állapotba kerülnek a hormonálisán egyensúlyban levő szervezetben. Ha ez az állapot túl sokáig tart (több hónap), az ovulációra kész petesejtek atretizálódni (felbomlani) kezdenek, és tápanyaguk nagy része átkerül a gyors fejlődésnek indult következő sejtnemzedékbe, gazdaságosan hasznosítva a már egyszer megtermelt tartalék tápanyagokat. Atréziát válthat ki nyáron a hirtelen emelkedő vízhőmérséklet és ezzel összefüggésben a vízben oldott oxigénmennyiség csökkenése. Fajra jellemzően, a vízhőmérséklettől függően kezdődnek meg tavasszal a párzási szertartások. Először a hímek foglalják el a potenciális ívóhelyeket, majd két-három héttel később követik őket az egyre duzzadtabb hasú nőstények. Egyes fészekre ívó fajoknál (pl. süllő, harcsa) a hímek dolga a fészek kiválasztása, majd alapos megtisztítása. Az evolúció során kialakult viselkedésminták alapján az állatok képesek kiválasztani a kelő lárvák számára legkedvezőbb időpontot és környezetet. Az optimális szaporodási időszaktól távolodva (késői ívás), egyre kisebb lesz az ivadékok esélye a fennmaradásra, illetve év végére nem fogják elérni az átteleléshez szükséges méretet és kon- dicionális feltételeket. Az ovuláció során a külvilágra került ikrákat a víz aktiválja, hogy képesek legyenek befogadni az őket termékenyítő spermiumokat. Miután az ikra és a spermium a legtöbb halfajnál csak egy percig életképes, rendkívül fontos a hím közvetlen jelenléte. Ezt biztosítja az ún. ívási tánc is, amikor az összesimult párok testük görcsös megfeszítésével egy időben juttatják ki az ikrákat és a spermiumokat a vízbe. A szaporodás optimális környezetét elemezve szembetűnő, hogy az ívás alatti táplálékellátottságnak nincs jelentősége. Ez érthető is, hiszen az igen rövid ovulációs időszak alatt (néhány nap) a szexuális izgalomban levő halak nem, vagy csak alig táplálkoznak. Ilyenkor gondolják sok horgásztavon, hogy nincs hal a vízben (mert nem lehet horoggal kifogni őket), pedig csak arról van szó, hogy a halak egymással vannak elfoglalva. Az ovuláció szempontjából a fény is másodlagos tényező, igaz, általános megfigyelés, hogy az ívás általában a kora reggeli órákban történik meg. Ami viszont kiemelt jelentőségű, hogy a halak az ívás előtt és alatt rendkívül stresszérzékenyek. Bármilyen (biogén vagy abiogén eredetű) zavaró tényező hatására az ívás leállhat, és az ovulált ikra a petefészekben néhány óra alatt túlérik, vagyis termékenyítésre alkalmatlanná válik. Az ívási folyamatot a meteorológiai eredetű fizikai változások (pl. hirtelen lehűlés, erős szél) is megzavarhatják. A különböző környezeti tényezők hatásainak jelentőségét egyenként vizsgálva az ívási környezetben kétféle ökológiai tényezőt különíthetünk el. 129
