Váradi László: Tóépítés (Invictus Kiadó, Gödöllő, 2001)

4. Szabó Róbert: A halak takarmányozása

4. A halak takarmányozása Túlzott mértékben ne etessünk velük keményítőben gazdag takarmányokat, mert ezzel a szervezet elzsírosodását okozhatjuk. Fontos az anyahalak bősé­ges természetes táplálékkal való ellátása. A kiegészítő takarmány mennyisé­ge kb. a testtömeg 2%-a legyen. 4.4.2. Kerti díszmedence, dísztó halainak takarmányozása A civilizáció, a technika és a városiasodás ijesztő rohama egyre több ember­ben erősíti meg a vágyat a természetet képviselő, tájképi kert után, melynek elengedhetetlen része a kerti dísztó. A nyugat-európai országokban már né­hány évtizede megteremtődtek annak a feltételei, hogy az átlag állampolgár minden nagyobb erőfeszítés nélkül kielégíthesse ilyen irányú igényét. És az igény óriási. A németországi trend a hideg vízi díszhaltenyésztők számára igen kedvező, mert azok, akiknek lehetőségük van rá, egyre-másra építik, il­letve építtetik dísztavaikat. Nem véletlen, hogy megszaporodott a kerti tóépí­téssel, víztechnikával, kerti tavak berendezéseivel (vízforgatók, vízszűrők), vizinövény termesztésével foglalkozó cégek száma. A kertjeink tavaiban az egyszerű aranyhalváltozatok és a japán díszpon­tyok a legelterjedtebbek, mert az évszázadok során speciálisan erre a célra, a gyönyörködtetésre tenyésztették ki őket. Ezen kívül még ajánlott hideg vízi diszhalfajok a következők: >- aranyjász (arany orfa) >- aranykárász ► aranycompó A fő szempont az, hogy a vásárolt halak egészségesek és épek legyenek. Nem lehetnek pikkelyhiányosak, töredezett úszójúak, illetve betegségek- kel/parazitákkal fertőzöttek. Erre nagyon kell ügyelni a haltartás és a kezelés során. Ezek a halfajok, halfajták télen-nyáron azonos helyen, a kerti dísztó­ban tarthatók. A továbbiakban tekintsük át az egyes halfajok, halfajták eltérő táplálkozá­si szokásait és ennek megfelelően eltérő etetésüket. Az aranyhal és a koiponty mindenevő, szájuk csúcsba nyíló. Jól fejlett a szagló- és az ízlelőszervük, ami nagymértékben megkönnyíti a vízben lévő táplálék megkeresését. Tartózkodási helyük a teljes vízoszlopra kiterjed. 10 °C-nál melegebb vízben már rendszeresen etethetők. Lehetőség szerint egy bizonyos helyre és egy bizonyos időpontban etessünk. Ezt halaink gyor­san megtanulják, az adott időben már várják is megjelenésünket. Jól bevált módszer, ha az etetőhelyet a tó sekélyebb részén jelöljük ki, egyrészt azért, mert az éhes halak látványosan táplálkoznak, másrészt a be­etetett takarmány fogyása minden segédeszköz nélkül jól ellenőrizhető. Ezt segiti, ha ezeken a részeken a tó aljzata olyan színű, ami a rendszeresen ete­123

Next

/
Oldalképek
Tartalom