Váradi László: Tóépítés (Invictus Kiadó, Gödöllő, 2001)

4. Szabó Róbert: A halak takarmányozása

4. A halak takarmányozása

Túlzott mértékben ne etessünk velük keményítőben gazdag takarmányokat, mert ezzel a szervezet elzsírosodását okozhatjuk. Fontos az anyahalak bőséges természetes táplálékkal való ellátása. A kiegészítő takarmány mennyisége kb. a testtömeg 2%-a legyen.

4.4.2. Kerti díszmedence, dísztó halainak takarmányozása

A civilizáció, a technika és a városiasodás ijesztő rohama egyre több emberben erősíti meg a vágyat a természetet képviselő, tájképi kert után, melynek elengedhetetlen része a kerti dísztó. A nyugat-európai országokban már néhány évtizede megteremtődtek annak a feltételei, hogy az átlag állampolgár minden nagyobb erőfeszítés nélkül kielégíthesse ilyen irányú igényét. És az igény óriási. A németországi trend a hideg vízi díszhaltenyésztők számára igen kedvező, mert azok, akiknek lehetőségük van rá, egyre-másra építik, illetve építtetik dísztavaikat. Nem véletlen, hogy megszaporodott a kerti tóépítéssel, víztechnikával, kerti tavak berendezéseivel (vízforgatók, vízszűrők), vizinövény termesztésével foglalkozó cégek száma.

A kertjeink tavaiban az egyszerű aranyhalváltozatok és a japán díszpontyok a legelterjedtebbek, mert az évszázadok során speciálisan erre a célra, a gyönyörködtetésre tenyésztették ki őket. Ezen kívül még ajánlott hideg vízi diszhalfajok a következők:

>- aranyjász (arany orfa)

>- aranykárász ► aranycompó

A fő szempont az, hogy a vásárolt halak egészségesek és épek legyenek. Nem lehetnek pikkelyhiányosak, töredezett úszójúak, illetve betegségek- kel/parazitákkal fertőzöttek. Erre nagyon kell ügyelni a haltartás és a kezelés során. Ezek a halfajok, halfajták télen-nyáron azonos helyen, a kerti dísztóban tarthatók.

A továbbiakban tekintsük át az egyes halfajok, halfajták eltérő táplálkozási szokásait és ennek megfelelően eltérő etetésüket.

Az aranyhal és a koiponty mindenevő, szájuk csúcsba nyíló. Jól fejlett a szagló- és az ízlelőszervük, ami nagymértékben megkönnyíti a vízben lévő táplálék megkeresését. Tartózkodási helyük a teljes vízoszlopra kiterjed. 10 °C-nál melegebb vízben már rendszeresen etethetők. Lehetőség szerint egy bizonyos helyre és egy bizonyos időpontban etessünk. Ezt halaink gyorsan megtanulják, az adott időben már várják is megjelenésünket.

Jól bevált módszer, ha az etetőhelyet a tó sekélyebb részén jelöljük ki, egyrészt azért, mert az éhes halak látványosan táplálkoznak, másrészt a beetetett takarmány fogyása minden segédeszköz nélkül jól ellenőrizhető. Ezt segiti, ha ezeken a részeken a tó aljzata olyan színű, ami a rendszeresen ete123