Váradi László: Tóépítés (Invictus Kiadó, Gödöllő, 2001)

4. Szabó Róbert: A halak takarmányozása

kesülést. A nagy halastavakon ez az etetésmód nem teijedt el, de az intenzív telepeken alapkövetelménynek számít. Minél fiatalabb halakat etetünk, annál fontosabb a többszöri etetés, amellyel a jobb takarmányértékesülés mellett gyorsabb testtömeg-gyarapodást is elérünk. Halaink többszöri etetését egy­szerűen és kevés munkával megoldhatjuk, ha önetetőket használunk. Az aranycompó-ivadék felnevelésekor alapvető kérdés a tavakban fellel­hető táplálékszervezetek mérete, ugyanis táplálékuk 10-12 napon át szinte kizárólag kerekesférgekből áll. Ezért a tó-előkészítési technológia pontos betartása alapkövetelmény. Az aranycompó-ivadék nevelésekor arra is figye­lemmel kell lenni, hogy igen lassan nő, a szokványos egy-hónapos előneve- lési idő elteltével alig éri el a halászható méretet. Éppen ezért a zsenge arany- compó-ivadékot érdemesebb nagyobb nevelő tóba helyezni, ahonnan csak ősszel kerül lehalászásra. Ilyen tavakba 200 000 db zsengét népesítsünk hektáronként. Az őszi lehalászás eredménye a gondos előkészítés ellenére is erősen függ attól, hogy a tavi környezet mennyire kedvező az aranycompó számára. Tápokkal és a gabonafélék daráival történő kiegészítő takarmányo­zás esetén 10-30%-os megmaradással lehet számolni. Az aranyjász nagyméretű zsenge ivadékának a nevelése az aranyhal és a koiponty előnevelésének mintájára történhet. A ragadozó halak lárváinak takarmányozása kezdetben nagyon hasonló a békés halakéhoz, de a nagy termetű csukalárvák etetését a kelés után már közepes planktonnal (kandicsrák lárváival) kezdhetjük, míg süllő esetén az aranycompóhoz hasonlóan rendkívül fontos az apró táplálékszervezetek je­lenléte, mert lárvái a legapróbbak közé tartoznak. A legproblémásabb neve­lési időszak a ragadozó életmódra való áttérés idejére esik. Kissé körülmé­nyes módon, de biztosíthatjuk halaink számára a táplálékot békéshal-lárvák vagy előneveltek telepítésével, de egyszerűbb a két-három hét késéssel leíva- tott halak (pl. keszegfélék) éppen kelő ikráinak a behelyezése. Ezek a békéshal-lárvák nem jelentenek táplálékkonkurenciát a gyorsan növő ragadozóivadék számára, viszont kitűnő táplálékbázist nyújtanak a ké­nyes áttérési időszakban. Egy ragadozólárvára legalább hússzoros mennyisé­gű békéshal-ikrát számoljunk. Az is megvalósítható, hogy a ragadozó élet­módra való áttéréskor ivarérett, szaporodásra felkészült békés halakat (pl. csukánál bodorka, süllőnél razbóra, harcsánál kárász) helyezünk a tóba. Ha a szaporodáshoz minden feltétel adott, akkor ezek a halak rövidesen ívni fog­nak, ellátva először lárvával, később ivadékkal kis ragadozó halaink szinte kielégíthetetlen étvágyát. Ennél korábban nem ajánlott kihelyezni a békéshal tenyészállatokat, mivel tápláléknak tekintik a kis ragadozólárvákat és ko­moly veszteségeket okoznak. 3-5 hetes előnevelés után a medencék, kis tavak 3-4 cm-es kis halait leha­lásszuk vagy erősen megritkítjuk, hogy az egyre nagyobb tömegű halállo­TÓÉPÍTÉS 120

Next

/
Oldalképek
Tartalom