Váradi László: Tóépítés (Invictus Kiadó, Gödöllő, 2001)
4. Szabó Róbert: A halak takarmányozása
4. A halak takarmányozása mány fejlődése töretlen legyen. Ilyenkor eladhatjuk a számunkra felesleges ivadékokat, vagy intenzíven szelektáljuk (aranyhal, koiponty). Annyi előnevelt halat hagyjunk, amennyit kedvező környezeti feltételek között tovább tudunk nevelni. Ez a záloga annak, hogy halaink növekedése, fejlődése folyamatos legyen. Ehhez a népesítés irányszámait mindenkor tartsuk be! Az előnevelt hal utónevelése történhet medencében vagy tavakban. Ha az előnevelésen túl vagyunk, a halaink továbbnevelése már könnyebb feladat lesz, mert mindazokat a tapasztalatokat, amelyeket az előnevelés folyamán szereztünk, hasznosíthatjuk az idősebb korosztályoknál is. Medencében történő továbbnevelés esetén azokat a szempontokat vegyük figyelembe, melyeket a medencés előnevelésnél már tárgyaltunk. A halaink neveléséhez szükséges táplálékot ebben az esetben sem tudjuk a medencében előállítani, ezért az élő eleséget, a kiegészítő takarmányokat vagy a teljes értékű nevelő tápokat nekünk kell halaink számára biztosítani. Célszerű a halakat ugyanazzal a takarmánnyal továbbetetni, mint amit az előnevelés során használtunk. Más takarmányra való áttérést 5-6 napos átszoktatás előzze meg! A kedvezőbb növekedés és fejlődés érdekében előnyös a különböző önetetők alkalmazása. A továbbiakban a tavi termelés takarmányozási feladatait tárgyaljuk. Tavi termelésünk akkor lesz gazdaságos, ha a drága fehérjetakarmányokból és haltápokból minél kevesebbet használunk. Ehhez az egész termelési idény alatt meg kell oldanunk a tó természetes táplálékkészletének folyamatos újratermelését. Ezt folyamatos trágyázással érhetjük el. Minden tóra jellemző a termelőképessége, vagyis az, hogy beavatkozás nélkül mennyi halat lehet benne előállítani. Ezt nevezzük a tó természetes hozamának. Tavunk természetes hozamának növeléséhez érett szerves trágyákból 0,5-1 tonnát számolhatunk hektáronként. Természetesen a kijuttatható trágya mennyisége csak tájékoztató jellegű, mert a helyi körülmények az irányadók. Vannak tavak, ahol ennek a trágyamennyiségnek a fele is elég, máshol viszont a kétszerese is kevés lehet. Az idény során felhasználandó szerves trágya mennyiségének a megoszlása a következő lehet: hónapok május június július augusztus szeptember össztrágya% 50 15 15 15 5 A trágyázás hatására gazdag zooplanktonállomány alakul ki, amely a te- nyészidő elején bőségesebb, a tenyészidő vége felé azonban a folyamatos trágyázás ellenére is gyérebb. Ha a tavunk fehérjetáplálék-készlete lecsökken, halaink töretlen fejlődése érdekében fehérjetakarmányt (pl. halliszt) vagy speciális haltápot etessünk. 121
