Vágás István: A Tisza árvizei (VIZDOK, Budapest, 1982)

1. Bevezetés

közreadta mindazt, amit addig a szabályozott Tisza árvizeiről tudni lehetett. Ez a könyv ma is nélkülözhetetlen támasza a Tiszával foglalkozó elméleti és gyakorlati hidrológusoknak. 1937 és 1980 között a jelentékenyebb tiszai árhullámok száma megkétszereződött, átéltük az 1970. évi nagy árvizet is, amely csaknem a Tisza teljes hosszában újraíratta a legnagyobb vízállások jegyzékét. Napjainkban már egy teljes évszázad adatait értékelhetjük, ami a hidrológia statisztikai törvényszerűségeinek megállapításához is tekintélyes időszak.

A Tiszával, a Tisza hidrológiájával, a tiszai árhullámok történetével foglalkozni magyar mérnök számára különösen megtisztelő feladat. Ez emlékeztet a szabályozás nagy munkálataira, a küzdelmekre, nehézségekre, kudarcokra és sikerekre egyaránt. 1879-re még az akkori árvíz magasságát mutató emléktáblák figyelmeztetik Szeged város lakosságát. Az 1970. évi árvízveszedelem tetőző szintjét jelölő vízszintes vonal a szegedi Széchenyi téren, Vásárhelyi Pál szobrának talapzatán már nem megtörtént katasztrófáról ad számot, hanem az előrelátással, szaktudással és hősiességgel elhárított árvízi fenyegetés méreteit érzékelteti. Az egész ország évszázados összefogásával végzett tiszai munkák elérték céljukat.

A hidrológiai tudomány által összegyűjtött adatok, tapasztalatok és értékelések lényegesen hozzájárultak az újabb idők árvízveszedelmeinek eredményes elhárításához: a töltésrendszer fejlesztéséhez és a védekezési tevékenység eredményességéhez. A Tisza árvizeinek ismerete így árvízvédelmünk tökéletesítéséhez, ezen át a biztonságos népgazdasági termeléshez az ország folytonos fejlődéséhez járul hozzá. Ez régen is fontos érdek volt és a jövőben is az marad.

10