Vágás István: A Tisza árvizei (VIZDOK, Budapest, 1982)
2. A Tisza vízgyűjtője
2. A Tisza vízgyűjtője A Tisza öt állam: a Szovjetunió, Románia, Csehszlovákia, Magyarország és Jugoszlávia területét érinti és ugyanennek az öt államnak a területén helyezkednek el mellékfolyói is. A Tisza leghosszabb és végig szabályozott szakasza Magyarország területére esik és a Tisza árhullámai is ezen az 587 km hosszúságú magyar folyószakaszon alakulnak ki véglegesen és a további 159 km-es jugoszláv szakasszal együttes hosszon nevezhetők jellegzetesen a síkvidéki Tisza árhullámainak. Magyarország területének egyébként kereken a fele tartozik a Tisza vízgyűjtőjéhez. A Tisza 157 ezer km2 kiterjedésű vízgyűjtőjét északról, északkeletről és keletről a Kárpátok íve, délről általában a Kárpátok fő vonulatán belüli hegyvidéki vízválasztók, nyugatról a Duna—Tisza közi síkvidéki apró kiemelkedések vonulata, északnyugatról pedig a Kárpátok irányában fokozatosan emelkedő közép- hegységek vízválasztói határolják. Az innen lefolyó vizeket végül a Duna veszi magába és továbbítja a Fekete-tengerbe. A Tisza vízgyűjtőjének 24%-a hegyvidék, amelyről a legnagyobb vízmennyiségek származnak, 34%-a dombvidék, amelyről jelentékeny, bár mérsékeltebb vízmennyiségek gyűlhetnek össze, végül 42%-a a síkság, ahonnan említésre méltó vízmennyiségek nem származnak. A teljes tiszai vízgyűjtőt Bogdánfy Ödön három fő részre tagolta: a felső-, középső- és az alsó Tisza medencéjére [5.] A Felső-Tisza vízgyűjtője Bogdánfy elhatárolásában a Tisza forrásától a Szamos beömléséig tart. Az ennek megfelelő vízgyűjtő terület azonosítható a Tisza Magyarországon kívüli felső szakaszával és a hozzá tartozó vízgyűjtővel. A felszín legnagyobb része kárpáti homokkő, amelynek palás, márgás rétegei inkább vízzáróak. A medence sík részeit is főként vizet át nem bocsátó agyagos üledék borítja. A csapadék évi összege egyes helyeken az 1400 mm-t is eléri és nagy területeken 1000 mm feletti. A Felső-Tisza és mellékfolyói egyik évszakban sem apadnak ki, mert forrásaik bővízűek, a bőséges esőkből és az elolvadó hóból pedig jelentékeny hányad jut a folyókba. A téli csapadék nem különlegesen nagy mennyiségű, azonban, minthogy általában hó alakjában halmozódik, február-március táján egyszerre nagyobb vízmennyiségeket adva kezd olvadni. Az olvadás a hegyvidéken felfelé haladva áprilisig, az igen magas, vagy az árnyékos helyeken kivételesen májusig szokott eltartani. Mindez létrehozza a Tiszán 11
