Trummer Árpád - Lászlóffy Woldemár: A kultúrmérnöki intézmény hat évtizede (Földművelésügyi Minisztérium, Budapest, 1940)
I. rész. A magyar kultúrmérnöki intézmény - A kultúrmérnökség és a vízjogi törvény. Irta: Rohringer Sándor
58 ROHRINGER SÁNDOR törvény szerkesztését. így kapott Kvassay Jenő főmérnök, a kultúr- mérnökség akkori főnöke, kormánymegbízást a törvény tervezetének elkészítésére. A tervezetet az illetékes minisztériumokon kívül az érdekelt testületek és egyesületek (az Orsz. Magyar Gazdasági Egyesület, a Budapesti Ipar és Kereskedelmi Kamara, a Tiszavölgyi Társulat, a Magyar Mérnök és Építész Egylet) is megkapták hozzászólás végett, majd 1882 december 14-én Matlekovits Sándor h. államtitkár vezetésével nagyobb bizottság kezdte meg a megvitatását. A bizottság 33 ülésben tárgyalta a 161 szakaszból álló tervezetet. Az első tárgyalásokon főként a víz jogi természetét vitatták. Itt ütközött össze a maradi és a haladó felfogás, és érdekes felemlíteni, hogy a magyar jogászság egyik kiváló alakja, későbben nagynevű földművelésügyi miniszter, meglehetősen konzervatív elveket vallott; amellett tört lándzsát, hogy csak a hajózható és tutaj ózható folyókat vegyék fel a közvizek közé, a többi víz maradjon magántulajdonban. Ezzel az érveléssel szemben a konzervatívnak mondott gróf Károlyi Sándor szólalt fel, aki nem volt jogász, hanem nagybirtokos, az agrár szövetkezeti eszme buzgó apostola. Érvelése szerint: «ha a vizek nem nyilváníttatnak közvizeknek, csak nehézségek fognak előállani és nem lesz lehetséges a viz hasznosítását érvényesíteni: Ha bebizonyítja a felszólaló, hogy a vízhasznosításokat csak oly mértékben lesz lehetségessé tenni az egyik, mint a másik mód szerint, akkor melléje áll, de különben nem, nem pedig azért, mert szerinte maga a tulajdon, t. i. a vizek használata, többé-kevésbbé korlátozott volt a törvények és rendőri szabályok által. Az a víz, melyet Werbőczi tulajdonnak nevez, csak korlátolt tulajdonnak képezte tárgyát. A birtokos csak használhatta vizét, — ő ezt nem is akarja megtámadni, — de azt kell tulajdonképen tisztába hozni azoknak, akik a közvíz mellett harcolnak, hogy senki másnak jogát ne csorbíthassa». Ismételve kijelentette, hogy mihelyt meggyőzik őt arról, hogy a közvizek mellett nem lehet a vizet öntözésre stb. teljesen kihasználni, azonnal áttér arra az álláspontra, hogy tartassák fenn a vizek magánjogi jellege. íme a meggyőző érvelés a vizek köztulajdona mellett. A tárgyalások további menetét figyelve azt a benyomást szerezhetjük, hogy gróf Károlyi Sándor felszólalása a vizek jogi természetét illető kérdést 5 nehéz ülés után a legszabadelvűbb és haladó irányban segített eldönteni. Az elvi megállapodások részletes kidolgozását Matlekovits Sándor államtitkár végezte el, s az átdolgozott javaslatot egy 15 tagú bizottság tárgyalta ismét. Végül a Matlekovits Sándor elnöklete alatt működő, Dárday Sándor, Kovácsy Sándor és Kvassay Jenőből álló szövegező bizottság fejezte be 1884 január közepén a munkát. Az érdekelt minisztériumok újra tárgyalták ezt a szöveget, és főleg a társulati részben módosították. Végül az eredeti 161 szakaszból 181 lett. A további előkészítés rövid idő alatt folyt le. A vízjogi törvényjavaslatot gróf Széchenyi Pál földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter terjesztette az országgyűlés elé, a bizottsági tárgyalások után a király 1885 január
