Trummer Árpád - Lászlóffy Woldemár: A kultúrmérnöki intézmény hat évtizede (Földművelésügyi Minisztérium, Budapest, 1940)

I. rész. A magyar kultúrmérnöki intézmény - A kultúrmérnökség és a vízjogi törvény. Irta: Rohringer Sándor

hó 14-én szentesítette, és mint 1885. évi XXIII. törvénycikk 1886. évi január hó 1-ével lépett életbe. A törvény fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni. Egyszeriben rendet teremtett abban a bizonytalanságban, amely a vízjog terén mutatkozott.

Az alapvető vízjogi törvénnyel megelőztük a Nyugatot, amely fokozatosan szintén áttért a magyar törvény alapelvére.

A vízjogi törvény voltaképen csak négy fejezetre oszlik és így megfelel a római szabálynak : lex brevis esto —■ a törvény rövid legyen, irányelveket tartalmazzon. Legyen a hatóságnak is gondolkodni valója, hiszen az élet minden viszonylatára amúgy sem lehet szabályokat találni.

A törvény V. fejezete már vízrendőri intézkedéseket tartalmaz, a VI. fejezet a hatóságokat és engedélyezési eljárást tárgyalja, a VII. büntetőhatározatokról szól, a VIII. fejezet átmeneti intézkedéseket, a IX. záró határozatokat tartalmaz. A most felsorolt fejezeteknek tehát már nincs vízjogi tartalma, csupán a törvény végrehajtásához adnak útmutatást.

Az egyes fejezeteket megelőző «Általános határozatok» a polgári magánjogba tartozó s a part és meder tulajdonjogára vonatkozó olyan intézkedéseket tartalmaznak, melyek megszüntetik azt a bizonytalanságot, mely a part és meder tulajdonjogát illetően az osztrák polgári törvénykönyv hatása alatt a földesúri joggal és a mai jogfelfogással szemben uralkodott.

A törvény első fejezete a szabad rendelkezés és a hatósági rendelkezés alatt álló vizeket határozza meg, s ez, mint jeleztük, alapja az egész törvénynek. Szabad rendelkezés alá helyezi a forrásból, talajvízből vagy csapadékból származó vizeket, amelyeknek lefolyása felett, mások szerzett jogainak épségbentartásával, az, akinek birtokán a forrás vagy talajvíz fakad, vagy akinek birtokára a csapadék hullott, mindaddig szabadon rendelkezik, míg a víz birtokának határát el nem hagyja.

A hatósági rendelkezés alatt álló vizeket a törvény nem határozza meg, illetve azt negative teszi, mert minden szabad rendelkezés alá nem tartozó vizet hatósági rendelkezés alá tartozónak jelent ki. A törvény 25. §-a szerint a szabad használatoknál, mint a fürdés, itatás, mosás stb., csak a rendőri szabályok megtartása szükséges, hatósági használati engedély nem. Ellenben a gépekkel vagy művekkel való vízhasználat már hatósági engedélyt igényel, noha a hangsúly itt is nem a víznek a használatán, hanem inkább a használat módján van. A hatósági rendelkezés jogát a törvény 42. §-a részletezi: «A víz használatának szabályozására, vagy az általa okozható kár megszüntetésére szolgáló mindazon munkálatok, amelyek a víz természetes lefolyását akadályozzák vagy megváltoztatják, úgy nemkülönben azok, melyek idegen területen létesíttetnek vagy idegen érdeket érintenek, valamint az ezen munkálatokon eszközlendő átalakítások, — amennyiben azok az engedélyA KULTÚRMÉRNÖKSÉG ÉS A VÍZJOGI TÖRVÉNY 59