Trummer Árpád - Lászlóffy Woldemár: A kultúrmérnöki intézmény hat évtizede (Földművelésügyi Minisztérium, Budapest, 1940)
I. rész. A magyar kultúrmérnöki intézmény - A kultúrmérnöki intézmény története. Irta: Rochel Dezső
A KULTÚRMÉRNÖKI INTÉZMÉNY TÖRTÉNETE 37 látta a hazai talajjavítás elmaradottságának jelentőségét, igyekezett az illetékes tényezők figyelmét erre felhívni, s őket intézkedésre bírni. Sikerült is az akkori földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztert az ügynek megnyernie, s a minisztérium már 1874-ben elhatározta, hogy a talajjavításra fiatal mérnököket jog külföldön, s majd a jelentkező szükséglet mérvéhez képest itthon is, kiképeztetni és alkalmazni. A miniszter mindenekelőtt kiküldte Kvassayt a külföldi ezirányú intézmények tanulmányozására Németországba, Svájcba, Franciaországba és Olaszországba, aki tanulmányútjáról 1876 júniusában tért vissza. Ebben az időben történt, hogy a Szepesvármegyei Gazdasági Egyesület a földművelésügyi kormánytól talaj javítási kérdésekben jártas szakértőt kért. A miniszter erre megbízta Kvassayt, hogy — az egyesület kérelmének megfelelően — az ottani érdeklődő gazdaközönségnek az alagcsövezésről és öntözésről előadásokat tartson. Kvassay 1877-ben is folytatta sorozatos előadásait s egyidejűleg gyakorlati úton is bemutatta az egyes talajjavítási módokat. Egyes közeli szepesmegyei birtokokon,— Iglón, Lőcsén, majd Késmárkon, Nagylomnicon és Batizfalván, — részben öntözéseket, részben alagcsövezéseket rendezett be, Szepesbélán pedig, ahol mintegy 300 kisebb birtokos összeállott, együttes elhatározással végeztek lecsapolást részben nyílt árkokkal, részben alagcsövezéssel. A szepesmegyei munkálatok híre elterjedt az országban és 1878 őszén már számos birtokra kértek kultúrmérnöki tanácsot és közreműködést (a biharmegyei Gesztre és a pánti Móricz Pál-féle birtokra, a somogymegyei gróf Széchenyi Pál- és a zemplénmegyei herceg Windischgrátz-féle birtokra, a temes- megyei Timáry-birtokra, a gömörmegyei gróf Serényi László- és a somogymegyei Kacskovics Sándor-féle birtokra), a Marcalvölgyi Yízszabályozó Társulat pedig lecsapolt területein öntözés berendezését kívánta megterveztetni. Ilymódon indult ki Kvassay szepesmegyei működéséből a magyar kultúrmérnöki munka és fejlődött intézménnyé. Józsa Lászlót idézve :l «Kvassaynak szóban, írásban és tettekben folytatott csaknem négyévi, úgyszólván agitatorikus, működése kellett ahhoz, hogy a gazdaközönség érdeklődése felköltessék s hogy az illetékes minisztérium Kvassay eszméit magáévá téve, a talajjavítási ügyek intézésére a kultúrmérnöki intézményt, — eleinte bár szerény keretben, — megszervezze és működéséhez az anyagi eszközöket megszerezze». 1877 és 1878-ban Kvassay még egyedül végezte előkészítő munkáját. 1879-ben a törvényhozás 10.000 forintot szavazott meg a kultúr- mérnökség fejlesztésére és ez év március 1-étöl négy segédmérnök dolgozott az országszerte megindult talajjavító munkálatokban. 1 I. m. 4. old.
