Trummer Árpád - Lászlóffy Woldemár: A kultúrmérnöki intézmény hat évtizede (Földművelésügyi Minisztérium, Budapest, 1940)

I. rész. A magyar kultúrmérnöki intézmény - A kultúrmérnöki intézmény története. Irta: Rochel Dezső

A KULTÚRMÉRNÖKI INTÉZMÉNY TÖRTÉNETE 35 építésével egyidőben vette kezdetét. De ha keletkezhettek is olyan léte­sítmények, amelyek akár a vizek használata, akár a termő földterületek foglalása érdekében és a víz kártételei ellen létesültek, az országos tatár- dúlás, majd a háromszázegynehány éves török uralom idejében teljesen elpusztultak. A török hódoltság alóli felszabadulás után az elnéptelene­dett vidékekre, az Alföld és Dunántúl déli részeire történt német és rész­ben francia telepítések már hozhattak valamit a békésebb Nyugat fej- lődöttebb mezőgazdasági kultúrájából is. Mária Terézia idejében már foglalkoznak a dunántúli Sárvíz környékének vízrendezésével, lecsapolá- sával is. A déli határőrvidékek szervezése során ugyancsak felmerülnek helyenkint vízszabályozási kérdések. Az ország alkotmányáért folytatott küzdelem általában sokkal inkább lekötötte politikai téren az ország és a vármegyék ügyeinek veze­tőit, semhogy a jobb és eredményesebb mezei gazdálkodás érdekében szükséges vízszabályozási és talaj javítási kérdésekkel behatóbban foglal­kozhattak volna. A 17. század közepe táján Rákóczi György tett ugyan a hollandus és velencei víziépítő szakértők alkalmazásával Tokaj vidékén végzett Tisza-szabályozással helyi kísérletet a Nagy Magyar Alföld tiszai és Körös-árvizekkel gyakran elöntött területének ármentesítésére, mégis a Tisza egész hosszára kiterjedő szabályozási és ármentesítési ter­vezet csak 200 év múlva, nagy Széchenyink és lángeszű segítőtársa, Vásárhelyi Pál, kezdeményezésére és lelkes munkásságának eredménye­ként jő létre. A terv megvalósítására pedig csak a szabadságharc utáni abszolutizmus idejében kerülhet sor, és az ármentesítés befejezése a múlt század hetvenes éveiig húzódik el. A megalakult ármentesítő társulatok nagyobb részben csak az árvédelmi töltéseket építették meg, a töltésekhez érkező mentett oldali vizek kieresztésére ill. átemelésére szolgáló művekkel, zsilipekkel és szivattyútelepekkel. A hatékonyabb belvízlevezetéssel csak a későbbi idők­ben kezdtek foglalkozni. Talajjavító, lecsapoló és öntöző műszaki munka csak itt-ott tör­ténik az országban, — nagyobbára Széchenyi István gróf működésének hatása alatt, — egy-egy, a nyugati országokban megfordult mágnás, nagy- birtokos uradalmában, rendszerint külföldi szakértő alkalmazásával. A múlt század első jelében és közepe táján lecsapolási munkálatok foly­tak a komárommegyei gróf Eszterházy-féle tatai, a somogymegyei gróf Festetich-féle berzencei, a baranyamegyei Schaumburg-Lippei her­cegi dárdai, a beregmegyei gróf Schönborn-féle nagylucskai uradalom­ban. A Siószabályozást és a korábban megkezdett Sárvíz-menti lecsapo- lást több község végezte Fejér és Tolna vármegye intézkedései alapján. Régi feljegyzések szerint rétöntözést már 1780 körül létesített Topolyán (Temes vm.) a Timáry család. A közelebbi adatok hiányoznak. a*

Next

/
Oldalképek
Tartalom