Trummer Árpád - Lászlóffy Woldemár: A kultúrmérnöki intézmény hat évtizede (Földművelésügyi Minisztérium, Budapest, 1940)
III. rész. A kultúrmérnöki szolgálat külföldön. - Az olasz kultúrmérnöki szolgálat. Irta: dr. ing. Magnani Bálint, fordította: vitéz Lapray Géza dr.
248 DR. MAGNANI BÁLINT és újabb intézkedéseket tartalmaz a vízitársulatok szervezetére és működésére, a völgyzárógátak és hegyvidéki tározó medencék létesítésére, a földalatti vizek használatára, a villamosenergia átvitelére és szétosztására, a villamoserőművek üzemére, az áram behozatalára és kivitelére vonatkozóan, és végül a vitás vízjogi kérdések elintézésére külön bíróságok felállítását rendeli el. 3. A tökéletes talajjavításra (Bonifica Integrale) vonatkozó 1933 február 13-án kelt 215. számú egységesített szövegű törvény, amely a talaj javítási munkákat két osztályba sorozza. A törvény szerint az első osztályba sorozandók azok a talaj javítási munkálatok (boni/icaj, melyek nagyobb területen, valamely általános, egységes terv szerint végrehajtva a mocsarak, belvizek, vizenyős területek lecsapolásával, a malária megszüntetése révén elsősorban fontos egészségügyi követelményeknek tesznek eleget, de ugyanakkor köz- gazdasági, társadalmi és politikai szempontokból is hasznosnak bizonyulhatnak, vagy amelyek a folytonosan ismétlődő vízkárok megszüntetése révén olyan, akár síkvidéki, akár pedig hegyvidéki területek művelését teszik lehetővé, amelyeken a múltban semmilyen, vagy csak egészen külterjes gazdálkodás volt lehetséges. A második csoportba sorozhatok viszont azok a talaj javítási munkálatok (miglioramenti jondiari), amelyek kisebb területen, nagyobb és általános tervtől függetlenül végezhetők olyan helyen, ahol a mező- gazdasági művelés feltételei már a talajjavítást megelőző kedvezőtlenebb állapotban is megvoltak, de végrehajtásával kisebb vagy nagyobb mértékben javíthatók. A tökéletes talajjavításról szóló törvény a fenti két csoportba sorolt munkatervek keretében kiterjed a kopár hegyoldalak erdősítésére, a lejtők vizeinek rendezésére, az omladékos hegyoldalak és vízmosások megkötésére, a hegyvidéki vízfolyások rendezésére, a tavak szabályozására, a lefolyástalan területek víztelenítésére, a fiüóhomokok megkötésére, szélfogó-ültetvények létesítésére, a földműves lakosság ivóvízellátására, az árvédekezés műszaki és szervezeti kérdéseire, a mezőgazdasági vízhasznosítás különféle módozataira, a mezőgazdasági üzem villamosítására, a tanyai utak építésére, a mezőgazdasági épületek létesítésére, a szétforgácsolt birtokok tagosítására és mindazokra a munkákra, melyek szükségesnek és hasznosnak látszanak, hogy a kitűzött nemzetgazdasági, szociális és népi célok minél fokozottabb mértékben teljesedésbe menjenek. A törvény egyébként pontosan megszabja a különböző munkálatokra juttatható állami hozzájárulás mértékét, módot ad a kényszertársulásra, ahol a lakosság maradisága a közhasznú munkálatok végrehajtásának útját állaná, intézkedik a kész művek karbantartásáról és végül a leghathatósabb malária-ellenes intézkedéseket biztosítja.
