Trummer Árpád - Lászlóffy Woldemár: A kultúrmérnöki intézmény hat évtizede (Földművelésügyi Minisztérium, Budapest, 1940)
II. rész. A kultúrmérnökök munkássága - Halászat. Irta: Hallóssy Ferenc
238 HALLÓSSY FERENC Édesvízi halkivitelünk mennyisége, métermázsa. Ország 1925 1929 1930 1935 1936 1937 1938 1939 évben Németország................ 1.141 5.608 5.683 5.077 5.193 3.155 3.943 12.282 Lengyelország ............. 5 .926 7.076 8.635 — — — — — Ausztria........................ 5 .625 2.812 3.964 4.357 2.810 3.250 3.840 — Csehszlovákia............. 4 .847 2.346 1.833 371 501 582 — 713 Nagybritannia ........... — — 1.200 1.145 1.076 895 — Egyéb országok ......... 32 1 9 21 726 — 720 720 837 Összesen q .................. 1 7.780 18.123 20.191 11.731 10.284 9.421 9.649 14.697 A halkivitel értéke, 1.000 pengő ............. 2 .704 3.638 3.226 1.032 960 829 910 1.616 A kivitelben elért átlagos egységár, kilogrammonkint P : 1-51 2-01 1-58 0-88 0-93 0-88 0-94 1-10 A tógazdaságokkal kapcsolatban a kultúrmérnöknek csak ritkán akadnak különleges feladatai. Régi tapasztalat, hogy a tógazdaságokat olyan egyszerű és könnyen kezelhető műtárgyakkal kell ellátni, amilyennel csak lehet. Kivételek azonban mégis akadnak. Ilyenek : a hortobágyi tógazdaság, ahol a tavak vízcseréje és a teleltetők üzemének ellátása három szivattyútelep segítségével történik, továbbá a nagylángi, a liviamajori, mórichelyi, az újabbak közül az ördöngöspusztai és szegedfehértói tógazdaságok. Az utóbbi kettőnél biztosítani kellett, hogy a teleltetőket tápláló ártézi kutak jelentős vízmennyisége a teleltetőkön való átfolyás után a tavakban legyen tárolható. A szivattyútechnika jelentős fejlődése folytán előrelátható, hogy a jövőben, — amikor az egyszerű műszaki eszközökkel tógazdaságokká alakítható területek elfogynak és a szivattyúzás a tógazdaság gazdaságos üzemét már nem fogja veszélyeztetni, — a szivattyús megoldásokra nagy szerep vár. A tógazdasági üzemek ma is ugyanazokat a termelési eljárásokat használják, amelyeket régen alkalmaztak, csak az időközben kifejlődött limnológia nyújtotta tudományos alapon, a teljes kihasználás jegyében tökéletesítve. Legtöbb tógazdaságunkban az évjáratok szerinti népesítés helyett a vegyes népesítést alkalmazzák, ami a víz alaposabb — a szélvizeknek a kisebb, a mélyebb vizeknek a nagyobb halak általi — kihasználását biztosítja. Nagy súlyt vetnek a drágán értékesíthető járadékhalak (süllő, harcsa stb.) tenyésztésére és a hal természetes táplálékának — a planktonnak — mesterséges úton, trágyázással való fokozását nagy tökélyre vitték. Ezáltal a halhús 1 kg-jának előállításához felhaszná
