Trummer Árpád - Lászlóffy Woldemár: A kultúrmérnöki intézmény hat évtizede (Földművelésügyi Minisztérium, Budapest, 1940)
II. rész. A kultúrmérnökök munkássága - Halászat. Irta: Hallóssy Ferenc
HALÁSZAT 239 landó mesterséges táplálékmennyiség apasztható és így végeredményben a hal termelési költsége olcsóbbá válik. Mindezen — csak nagyvonalakban körvonalazott — eredmények elérése érdekében nagy tudományos búvárkodó és gyakorlati munkát végzett az 1906-ban megszervezett M. Kir. Halélettani és Szennyvíz- tisztító Kísérleti Állomás. Első vezetője Korbuly Mihály volt. 1933-ban az állomás vezetését dr. Maucha Rezső m. kir. kísérletügyi igazgató, egy. m.-tanár vette át, aki kitűnő munkatársával, Unger Emil m. kir. kísérletügyi igazgató, egy. m.-tanár, halbiológussal együtt tudományos munkálkodásuk és gyakorlati eredményeik révén európai hírnévre tett szert. Külön meg kell itt említenünk egyik legnevesebb gyakorlati tógazdánk : Corchus Zoltán rizstermeléssel kapcsolatos halnevelését, amely a rizsföldek jobb kihasználását és így a belterjes mezőgazdasági termelés tökéletesítését jelenti. Corchus Zoltán biharugrai tógazdaságában már évek óta foglalkozik rizstermelési kísérletekkel és e téren egészen kiváló eredményeket ért el. Mint vérbeli tógazda, a tenyészidő alatt legfeljebb 25 cm-es vízréteggel elborított rizsföldeit 1—2 cm-es pontyivadékkal népesítette be, melyek augusztus végéig, a rizsvizek leeresztéséig, 10—15 dg súlyúra növekedtek. A kát. holdankinti haltermés 120—150 kg volt! Ennek a termelési eljárásnak tógazdaságaink alacsonyabb vízborítású vagy csak kis vízzel borítható és azért a tógazdaságból kihagyott területein van jövője. E lapos területek előkészítő munkája nagyobb földmozgósítást nem igényel, víz a legtöbb helyen, — bár a rizstermeléshez szükséges vízmennyiség jelentékeny, — rendelkezésre áll és így másra használhatatlan vizenyős, elmocsarasodó, esetleg a tógazdaság szivárgó vize által megrontott területek vonhatók kettős hasznot hajtó belterjes mezőgazdasági művelés alá (112., 138. és 139. kép). A halászat fogóeszközei annyira kialakultak, hogy lényeges változás rajtuk az elmúlt hat évtized alatt nem történhetett. Említésre méltó, hogy a Balatoni Halászati Rt. nagy, 1000—1200 m hosszú kerítőhálóinak vontatására 1928 nyara óta két nyersolajjal hajtott motoros hajót állított üzembe, melyek azóta is igen kiváló eredménnyel dolgoznak. A Kovács József gönyűi halászmester által feltalált és gyakorlott búvárhalászatot csak érdekessége miatt említjük fel, mint a magyar találékonyság megkapó példáját. Saját maga készítette búvárruhában száll a víz alá és a téli nyugalomra összeverődött halat külön e célra szerkesztett hálózsákjában gyűjti össze. Jó eredményeiért sok ellensége van, bár a kis halat kíméli, a nagy pedig arra való, hogy kifogják.
