Trummer Árpád - Lászlóffy Woldemár: A kultúrmérnöki intézmény hat évtizede (Földművelésügyi Minisztérium, Budapest, 1940)
II. rész. A kultúrmérnökök munkássága - Halászat. Irta: Hallóssy Ferenc
234 HALLÓSSY FERENC 1939 nyarán 183 tógazdaságunk van, területük meghaladja a 19.000 kát. holdat. Hála természeti adottságainknak és termelőink szakértelmének, a magyar nemes ponty (134. kép) külföldön is jó hírnévnek örvend, remek alakja és gyors növőképessége miatt igen megbecsülik. 1930 körül tógazdasági haltermelésünk a/3-a külföldön talált elhelyezést. Mivel átlagos termésünk természeti adottságaink következtében a kát. holdankinti 2 q-át is meghaladja, termelői árunk a külföldi értékesítést még nyomott árakon is lehetővé teszi. A megmaradt hegyi patakok részére szükséges pisztráng-népesítési anyag biztosítására az országos halászati felügyelőség kis költségadományának több évi felhasználásával és az erdészeti igazgatás segítségével megépítette a lillafüredi pisztrángos tógazdaságot, költőházzal a festői fekvésű Garadna patak völgyében. (135. kép.) A külföldről behozott pisztrángikrából ott nevelt egy- és kétnyaras ivadék Sopronban, Csopak közelében és a Bükkben megmaradt pisztrángos vizeink benépesítésére szolgált. Ismét megkezdődött a ráktelepítés is. A terv a valamikor híres zalai és vasmegyei ráklelőhelyek telepítéssel való megerősítése volt, hogy aztán innen lehessen az ország többi részét tenyészanyaggal ellátni. Mind Vas, mind Zala megye közigazgatása megértette a munka célját és nagy készséggel sietett támogatására. Mivel megmaradt folyóinkon a halászati társulatok megszervezése még a háború előtt csaknem teljesen befejeződött (1927-ben alakult meg a Hernádvölgyi Halászati Társulat), ezen a téren a teendő a társulatok 22. ábra. Az élőponty nagybani átlagárának változása, 1913—1939.
