Trummer Árpád - Lászlóffy Woldemár: A kultúrmérnöki intézmény hat évtizede (Földművelésügyi Minisztérium, Budapest, 1940)
II. rész. A kultúrmérnökök munkássága - Halászat. Irta: Hallóssy Ferenc
HALÁSZAT 235 támogatása és irányítása volt. Több társulat területén — nagyobb részben állami költségen — ivadéknevelő telepek létesültek. Nagymultú halkereskedelmünk élelmessége és rátermettsége következtében mind a 42—45.000 q nyíltvízi, mind a 35.000 q-ra tehető tógazdasági haltermelést a legnehezebb körülmények között is értékesíteni tudta (23. ábra). Ki kell itt emelni az 1922-ben megalakult Magyar Tógazdaságok RT.-ot, mely több mint 7000 kát. holdnyi saját és bérelt tógazdaságot tart üzemben, értékesítő szervét a Halbizományi és Halértékesítő RT.-ot, továbbá a Zimmer Ferenc halkereskedelmi rt. munkáját. Ezek a cégek régi összeköttetéseik kihasználásával a külföldi piacot a legsúlyosabb elzárkózottság idején is megtalálták. A Halbizományi és Halértékesítő RT. tetemes tőke- befektetéssel a volt Ausztriában, Lengyelországban és Németországban értékesítő szerveket, illetve elosztó állomásokat állított fel. A vállalat az utóbbi években kb. 40.000 q-t elérő forgalmának lebonyolítására, — mivel a ponty legnagyobbrészt élő állapotban kerül a piacra, — kül- és belföldön egyaránt megfelelő különleges vasúti kocsikkal is rendelkezik (1939-ben 41 darab). Magyarországon mind a nyíltvízi, mind a mesterséges halászatnak nagy adottságai vannak és ezért jelentősége minden szempontból nagy. Tudott dolog, hogy országunk éghajlati viszonyai rendkívül kedveznek a tógazdasági haltermelésnek. Éghajlatunk melegebb a 23. ábra. Élőhalkivitelünk értéke, mennyisége és a hal átlagos egységára 1925—1939.
