Trummer Árpád - Lászlóffy Woldemár: A kultúrmérnöki intézmény hat évtizede (Földművelésügyi Minisztérium, Budapest, 1940)
II. rész. A kultúrmérnökök munkássága - Öntözések. Irta: Szilágyi Gyula
4 egyébként ipari célokra engedélyezett vízzel, és az öntözőtársulatok alakításának lehetőségét. A vízügyi jogviszonyok szabályozásának üdvös hatása az öntözés terén a kilencvenes években bontakozott ki, Ebben az évtizedben több mint 11.000 kát. holdon létesült öntözés, amelynek keretében a rétöntözések mellett két nagyobb rizsöntözés és hazánkban az első szennyvízöntözés is szerepel. Az utóbbi 1897-ben készült el Arad város szennyvizeinek hasznosításával. A vízjogi törvény hatásának tulajdonítható, hogy 1895-ben megalakult a Makiári Vízhasználati Társulat, hazánk első életképes öntözőtársulata, amely jogviszonyainak későbbi módosításával ma is működik. Ugyancsak ekkor alakult meg az Arad-csanádi Öntözőtársulat, amelynek kerettervéből azonban csak az 1 m3 víz vezetésére készült Mezőhegyesi Élővízcsatorna valósult meg. Ármentesítő társulataink közül a felsőbodrogi, a beregi, az alsó- fehérkörösi és a feketekörösi társulatok is foglalkozni kezdtek a víz- hasznosítás kérdésével. Az öntözés szempontjából jelentős létesítmény volt az Alsó-fehér- körösi Ármentesítő Társulatnak a Gyulán, Békéscsabán és Békésen átvonuló Holt-Körös medrében létesített Élővíz-csatornája. Ebből vette vizét a 178 kát. holdnyi szikes területen 1902-ben berendezett békéscsabai rétöntözés, amely ma is mintaszerű vezetés alatt eredményesen működik. (118. kép). Az Élővízcsatorna vizének fokozott kihasználása később, az 1930-as években következett be. Az öntözés ügyének fellendülésére jellemző, hogy ismét felmerült az Alföld nagyarányú öntözésének a hatvanas évek óta szunnyadó gondolata. A debreceni kultúrmérnöki hivatal 1895-ben a Hortobágy 42.00(> kát. holdas öntözésének, a budapesti hivatal pedig a 20.000 kát. hold öntözésére lehetőséget nyújtó pestvármegyei lecsapoló és öntözőcsatornának a tervét készítette el. A tervezett öntözéseknek egyike se valósult meg, de a tervek az öntözések ügye iránti érdeklődés jellemző tüneteinek tekinthetők. A kilencvenes évek öntözési ügyének kimagasló eseménye Koloss- váry Ödön kultúrmérnöknek Alföldünk öntözése címen a Magyar Mérnök és Építész Egylet kiadásában megjelent könyve. Kolossváry korát megelőzve széleskörű tudományos alapon vette vizsgálat alá Alföldünk vízhasznosításának kérdését, aminek helyes megoldását nagy öntözőcsatornák építésével és ezzel kapcsolatosan víziúthálózatunk kifejlesztésével tartotta elérhetőnek. Tárgykörébe bevonta a szikesek megjavítását, a halastógazdaságot, a rizstermelést, továbbá a községek vízellátását és a kenderáztatókat is. Az öntözés szempontjából számításba vette az éghajlati adottságot, a népességi viszonyokat; az akkori, általánosan vallott, nézetekkel szemben és mai felfogásunkkal egyezően, alacsony értékben állapította meg az öntözővíz szükséges mennyiségét, hangoztatta 12* ÖNTÖZÉSEK 179
