Trummer Árpád - Lászlóffy Woldemár: A kultúrmérnöki intézmény hat évtizede (Földművelésügyi Minisztérium, Budapest, 1940)
II. rész. A kultúrmérnökök munkássága - Öntözések. Irta: Szilágyi Gyula
180 SZILÁGYI GYULA az öntözőtársulatok alakításának fontosságát és állami öntözési alap létesítését javasolta. Megállapításai ma, negyven év múltán is jórészben megegyeznek az erről a tárgykörről vallott nézeteinkkel, habár egyébként messzetekintő elgondolásaiban az öntözés célját szolgáló víztározás nem szerepel. Úgyszintén korának felfogása tükrözik vissza abban is, hogy csupán rétöntözésről beszél és a talajviszonyok vizsgálatának nem tulajdonít különösebb fontosságot. Szépen fejlődésnek indult öntözéseink terén a kilencvenes évek végén hanyatlás állott be. Ennek okát az akkori pénzügyi és közgazda- sági állapotok mellett főleg annak lehet tulajdonítani, hogy öntözőgazdáink nem méltatták kellő figyelemre a sikeres öntözéses gazdálkodás alapfeltételét: az öntözőműveknek kifogástalan jókarbantartását és az öntözéssel nagyobb mértékben kihasznált talaj termőerejének fokozott trágyázással való fenntartását. Ezekhez spk esetben az öntözések üzemének helytelen kezelése is járult, ami azonban nem írható gazdáink rovására, mert hasonló bajokat abban az időben külföldi öntözések is bőségesen mutatnak. Továbbá, különösen kötött talajokon, bizonyára előfordult a túlöntözésből származó károsodás is, ami a sok vízzel való öntözésnek abban a korban vallott elvéből következett. Az említett okok sok helyen az öntözések terméseredményeinek fokozatos csökkenését eredményezték, ami a rossz hír terjedésének közismert gyorsaságával az öntözésekről mindinkább általánossá váló kedvezőtlen véleményt alakított ki. Emellett természetesen szép számmal voltak jól működő, jövedelmező öntözések is, az ilyeneknek híre azonban nem jutott el messzire, részben azért sem, mert tulajdonosaik, nagyobb megadóztatástól félve, nem tartották célszerűnek, hogy velük hangosan eldicsekedjenek. Ilyen körülmények között a kultúrmérnököknek szomorúan és nem egyszer elkedvetlenedve kellett látniok, hogy a gondosan megépített művek sok helyen nem érték el az elgondolt célt, sőt lassú pusztulásnak indultak. Öntözéseink visszafejlődésének okait részletesen tárgyalja Kolossváry Ödön: Öntözőberendezéseink eredménytelenségének okai (1899) és Bogdánfy Ödön: Öntözéseink sikertelensége (1916) című tanulmánya. A századforduló éve öntözésünk ügyét hanyatló állapotban találta. Intéző köreink a kedvezőtlen fordulat ellensúlyozására megalkották a közérdekű csatornákról szóló 1900. évi XXX. törvénycikket, amely öntözöcsatornáknak állami támogatásáról és öntözőtársulatoknak juttatható segélyekről és kölcsönökről intézkedett, s erre a célra évi 300.000 koronát irányzott elő. A törvény alkotóinak nyilvánvalóan az volt az elgondolása, hogy az öntözések ügyének fellendítése érdekében kisgazdákból álló érdekeltségeknek is módot adjanak öntözések létesítésére, mivel
