Trummer Árpád - Lászlóffy Woldemár: A kultúrmérnöki intézmény hat évtizede (Földművelésügyi Minisztérium, Budapest, 1940)

II. rész. A kultúrmérnökök munkássága - Öntözések. Irta: Szilágyi Gyula

180 SZILÁGYI GYULA az öntözőtársulatok alakításának fontosságát és állami öntözési alap létesí­tését javasolta. Megállapításai ma, negyven év múltán is jórészben meg­egyeznek az erről a tárgykörről vallott nézeteinkkel, habár egyébként messzetekintő elgondolásaiban az öntözés célját szolgáló víztározás nem szerepel. Úgyszintén korának felfogása tükrözik vissza abban is, hogy csupán rétöntözésről beszél és a talajviszonyok vizsgálatának nem tulaj­donít különösebb fontosságot. Szépen fejlődésnek indult öntözéseink terén a kilencvenes évek végén hanyatlás állott be. Ennek okát az akkori pénzügyi és közgazda- sági állapotok mellett főleg annak lehet tulajdonítani, hogy öntöző­gazdáink nem méltatták kellő figyelemre a sikeres öntözéses gazdál­kodás alapfeltételét: az öntözőműveknek kifogástalan jókarbantartá­sát és az öntözéssel nagyobb mértékben kihasznált talaj termőerejének fokozott trágyázással való fenntartását. Ezekhez spk esetben az öntö­zések üzemének helytelen kezelése is járult, ami azonban nem írható gazdáink rovására, mert hasonló bajokat abban az időben külföldi öntözések is bőségesen mutatnak. Továbbá, különösen kötött talajokon, bizonyára előfordult a túlöntözésből származó károsodás is, ami a sok vízzel való öntözésnek abban a korban vallott elvéből követ­kezett. Az említett okok sok helyen az öntözések terméseredményeinek fokozatos csökkenését eredményezték, ami a rossz hír terjedésének köz­ismert gyorsaságával az öntözésekről mindinkább általánossá váló ked­vezőtlen véleményt alakított ki. Emellett természetesen szép számmal voltak jól működő, jövedelmező öntözések is, az ilyeneknek híre azon­ban nem jutott el messzire, részben azért sem, mert tulajdonosaik, nagyobb megadóztatástól félve, nem tartották célszerűnek, hogy velük hangosan eldicsekedjenek. Ilyen körülmények között a kultúrmérnököknek szomorúan és nem egyszer elkedvetlenedve kellett látniok, hogy a gondosan meg­épített művek sok helyen nem érték el az elgondolt célt, sőt lassú pusztulásnak indultak. Öntözéseink visszafejlődésének okait részletesen tárgyalja Kolossváry Ödön: Öntözőberendezéseink eredménytelenségé­nek okai (1899) és Bogdánfy Ödön: Öntözéseink sikertelensége (1916) című tanulmánya. A századforduló éve öntözésünk ügyét hanyatló állapotban találta. Intéző köreink a kedvezőtlen fordulat ellensúlyozására megalkották a közérdekű csatornákról szóló 1900. évi XXX. törvénycikket, amely öntözöcsatornáknak állami támogatásáról és öntözőtársulatoknak juttatható segélyekről és kölcsönökről intézkedett, s erre a célra évi 300.000 koronát irányzott elő. A törvény alkotóinak nyilvánvalóan az volt az elgon­dolása, hogy az öntözések ügyének fellendítése érdekében kisgazdákból álló érdekeltségeknek is módot adjanak öntözések létesítésére, mivel

Next

/
Oldalképek
Tartalom