Trummer Árpád - Lászlóffy Woldemár: A kultúrmérnöki intézmény hat évtizede (Földművelésügyi Minisztérium, Budapest, 1940)
II. rész. A kultúrmérnökök munkássága - Öntözések. Irta: Szilágyi Gyula
178 SZILÁGYI GYULA 27 vármegye 74 községében összesen 18.745 kát. holdnyi területen 83 öntözés létesült. Ezekben az 5808 kát. holdnyinak kimutatott ősi vadöntözések is benne vannak és természetesen a több mint 500 holdnyi rizstermelés is. 2. A kultúrmérnökség felállításától a világháború befejezéséig terjedő korszak. A kultúrmérnöki intézmény megalapítása hamarosan éreztette üdvös hatását a talajjavító vízimunkálatok minden vonalán. Különösen élénk tevékenység indult meg a lecsapolások és alagcsövezések terén, s ha mellettük az öntözések fejlődése nem is volt olyan rohamos, mégis a kultúrmérnöki hivatalok és személyzetük szaporításának arányában a vízhasznosításnak ezen a területén a korábbi rendszertelenség helyett egységesebb irányítás kezdett érvényesülni. A kultúrmérnöki intézmény fennállásának első évtizedében, a nyolcvanas években, a hivatalok több, korábban létesült öntözést is építettek át, s új öntözőberendezések létesítéséhez nyújtottak segédkezet. A korszerű és a célnak megfelelő tervezéshez és kivitelezéshez szükséges ismeretek megszerzése céljából a kormány évről-évre kezdő kultúrmérnököket küldött külföldi tanulmányútra, akik hazatérve, az idegenben szerzett tapasztalatok alapján az öntözések ügyének lelkes apostolai lettek. Az öntözés eszméjének népszerűsítésében a kultúrmérnöki intézmény szervezője és vezetője, Kvassay Jenő haladt az élen. Nemcsak személyes közreműködésével és intézkedéseivel, hanem írásban is szolgálta az öntözés ügyét: «A hazai öntözésekről» című, 1887-ben megjelent tanulmányában áttekintő képet nyújtott az öntözés akkori állapotáról. Az akkor még fejletlen kultúrmérnöki szervezet munkásságának első látható eredménye az volt, hogy a hetvenes éveket jellemző pangás után az öntözés ügye iránti érdeklődés visszatért. A nyolcvanas években csaknem 7000 kát. holdnyi öntözés létesült, amiben azonban jelentékeny részben szerepelnek áttervezett és felújított régebbi öntözések. A 7000 holdat még így is jelentékeny fejlődésnek kell tekintenünk, ha figyelembe vesszük, hogy abban az időben a vízhasznosításnál elsőbbrendű szükséglet volt a vizek kártétele elleni védekezés. Megemlíthető, hogy ebben az időben — 1885-ben — létesült hazánkban Gyomán az első vizemeléses öntözés a Hármas-Körösből. Az elért eredményekhez, de különösen a későbbi fejlődéshez lényegesen hozzájárult az 1885-ben megalkotott vízjogi törvény, amely amellett, hogy a vízimunkálatok és vízhasználatok jogviszonyaiban általában rendet teremtett, megállapította a vasárnapi öntözés jogát az
