Trummer Árpád - Lászlóffy Woldemár: A kultúrmérnöki intézmény hat évtizede (Földművelésügyi Minisztérium, Budapest, 1940)
II. rész. A kultúrmérnökök munkássága - Öntözések. Irta: Szilágyi Gyula
ÖNTÖZÉSEK 177 Maros közén tervezett szárazéri öntöző- és hajózócsatorna annál az érdekességénél fogva, hogy ez a gondolat később, a nyolcvanas évek végén, az arad—Csanádi öntözőcsatorna tervében öltött testet. Ezeknek a csatornaterveknek gyakorlati eredményük nem lett, de mindenesetre jellemzik a hatvanas évek közhangulatát és alkalmat szolgáltattak a magyar mérnöki karnak, hogy az öntözés kérdését a felmerült tervek kapcsán részletesen megvitassa. A hatvanas évek öntözésügyi mozgalmának jellemzésére még megemlítjük Benedek Pálnak, az Alsószabolcsi Ármentesítő Társulat későbbi igazgató-főmérnökének tanulmányát, amelyet 1868-ban a Magyar Mérnök Egyesületben előadás és az egyesület közlönyében értekezés keretében ismertetett. Benedek felsőolaszországi tanulmányútján szerzett tapasztalatai alapján, a Tiszalök—Gyoma közötti Tisza—Körös-csatorna tervéhez kapcsolódva, értékes fejtegetéseket közölt a tiszai duzzasztásról, a mellékcsatornahálózatról, az öntözővíz mennyiségéről és az öntözések módjáról. Az említett nagyvonalú, de gyakorlati eredménnyel nem járó tervezések és elgondolások mellett a szárazjellegű időjárás következtében, és az öntözés kérdése iránt életrekelt általános érdeklődés nyomán, az ország különböző vidékein, különösen a Dunántúlon és a Felvidéken, több kisebb-nagyobb rétöntözés létesült. Ebben az időben alakult hazánkban az első öntözőtársulat is a Nádorcsatorna Társulat kebelében «Öntöző Zsiliptársulat» néven (1863). Az 1867-i kiegyezés után az ország közgazdasági életében, különösen a közlekedés és az ipar terén, nagy fellendülés következett be. Ezzel karöltve joggal lett volna várható a hatvanas évek lendületének méltó folytatása az öntözések terén. A további fejlődés azonban nem következett be. Ennek oka elsősorban az, hogy a hatvanas évek aszályos sorozata után a hetvenes évek rendkívüli nedves időszaka következett, ami hamar elfeledtette az aszályos évek szomorú következményeit, s inkább az ármentesítés és lecsapolások szükségessége felé terelte a figyelmet. Ennek az évtizednek az öntözéssel kapcsolatban legnagyobb alkotása a Ferenc-csatorna újjáépítése és a Ferenc József hajózó- és öntözőcsatorna, amelyek mentén kiterjedt rizs- és rétöntözések keletkeztek. Az első kultúrmérnöki hivatalnak 1879-ben történt felállításával zárjuk hazai öntözéseinknek ezt a régi korszakát. Az ebben a korszakban létesült öntözésekről számszerű képet az 1883. évre vonatkoztatott statisztikai adatok adnak.1 Trümmer Árpád szerint 1820-tól 1883-ig 1 Trümmer Árpád: Öntözéseink múltja és jelene. A m. kir. földművelésügyi minisztérium «Az öntözésről» című kiadványában, 1931. 12
