Trummer Árpád - Lászlóffy Woldemár: A kultúrmérnöki intézmény hat évtizede (Földművelésügyi Minisztérium, Budapest, 1940)
II. rész. A kultúrmérnökök munkássága - Lecsapolás és belvízrendezés. Irta: Taxner Béla
LECSAPOLÁS ÉS BELVÍZRENDEZÉS 163 ha ez nem is tűnik fel a szemlélőnek — legtöbbször magával szokott vinni igen finom talaj részecskéket is. Ezzel állandóan koptatja a megművelt talajt, mindig a legértékesebb legfelső réteget sodorva el. Amerikában, de általában másutt is, csak a talaj pusztulásának megakadályozására alkalmazzák a sáncolást. Nálunk, — ahol az árvizek elleni küzdelem az elmúlt évszázad legnagyobb alkotását, több mint 7000 km árvédelmi töltés építését khánta meg, •—a sáncolás jelentősége még ennél is nagyobb, mert nemcsak termőtalajunkat védi, hanem a síkságot fenyegető árvizeket is mérsékli. De vájjon alkalmazhatjuk-e Szeged vidékén a sáncolást ilyen célból? Herke Sándor, a szegedi talajtani kísérleti intézet vezetője vizsgálta a vidék talaját, altalaját és vizeit. Kutatásának eredményéről részletes tanulmányban számolt be.1 A kitűnő munka megállapításai néhány mondatba sűrítve a következők : A szikestalajú területeken megfelelő mennyiségű csapadékvíznek skatulyázással való visszatartása igen fontos, mert ilyen talajon ezzel igen hasznos eredményeket lehet elérni. Arra kellene törekednünk, hogy ezt az eljárást, ahol lehet, a gyakorlatban minél kiterjedtebben alkalmazzuk- A homokos területeken, s homokhátak közötti homokos talajú szikes laposokon azonban sáncolással csak a felszíni vizek továbbfolyását lehet korlátozni. A víz egyrésze, mint talajvíz, a laza homokban, az altalaj folyós homokjában valószínűleg továbbfolyik. A homokhátak közötti szikes laposokon a vízviszonyokat, s ezzel kapcsolatban a vizek hasznosítását, árkolással, skatulyázással és lehetőség szerint homokkal való feltöltéssel lehetne kedvezőbbé tenni. Nagyon fontos volna ezt a talajhasznosítási munkálatot, összekapcsolva szükségszerinti csatornázással, természetesen a talaj sajátságoknak figyelembevételével tanulmányozás céljából is megvalósítani. Az elmondottakból megállapíthatjuk, hogy a sáncolás csak előnyös hatású lehet az árvizek csökkentése szempontjából, de káros nem lesz más szempontból sem. Ügy vélem, hogy egyelőre egy összefüggő völgyelet sáncolását kellene sürgősen elvégezni. Ha ez elkészül, akkor egymás mellett lehetne majd megfigyelni a sáncolt völgyeiéinek, a természetes állapotban levőknek és az árkolással víztelenítettnek vízlefolyási viszonyait. Ma még Szeged városának tulajdonában van a szóbanforgó terület tekintélyes része. A sáncolás ezeken a területeken most még egyszerűbben és könnyebben végezhető el, mintha számos birtokossal kellene előbb megérttetni az eljárás előnyeit. De az az előkészítő munka, — talaj- és altalaj vizsgálat stb.,— amely a sáncolásnál is előnyösen értékesül majd, a nagyonis időszerű telepítésnél feltétlenül szükséges. 1 Herke Sándor: Szeged—Kiskunhalas környéke belvizes és szikes területeinek talajviszonyai. A magyar szikesek. (Szerk. : Sajó Elemér és Trümmer Árpád.) A földművelésügyi minisztérium kiadványai, 1934. év, 2. szám. 11*
