Trummer Árpád - Lászlóffy Woldemár: A kultúrmérnöki intézmény hat évtizede (Földművelésügyi Minisztérium, Budapest, 1940)
II. rész. A kultúrmérnökök munkássága - Lecsapolás és belvízrendezés. Irta: Taxner Béla
164 TAXNER BÉLA Dr. Krol Oswald a telepítésről írt tanulmányában1 részletesen foglalkozik ezzel az előkészítő munkával, miután helyes okfejtéssel bebizonyította, hogy a belső telepítésre Szeged városának is, és az egész Alföldnek, szüksége van. Érdekes a település törvényeinek vizsgálata, azoknak az okoknak a kutatása, amelyek a tanyarendszert és a községszerű települést irányítják, továbbá a helytelen, természetellenes emberi beavatkozás kárainak felismerése, amilyen a határvonalak, utak geometriai megszokások szerinti és nem a felszínalakulat megkívánta kiosztása. Ezeket a hibákat ma nem szabad elkövetnünk. Ezért kell a telepítési tervet jóelőre elkészíteni és kiegészíteni a talaj minőségek vizsgálatával. Csak ilymódon lehet megszabni, hogy hol kell az erdőnek, legelőnek stb. lennie. A telepítés előkészítésének, épúgy mint a tagosításnak, lényeges tartozéka a vizek rendezése, ami a legcélszerűbben sáncolással lehet kapcsolatos. A jól elkészített sáncokat a települő már elfogadja és élvezi anélkül, hogy aggodalmaskodnia kellene. * * * Végezetül foglaljuk össze mindazt, amire a lecsapolással és belvízlevezetéssel kapcsolatban a száraz és nedves esztendők tanítottak. A legelső tanulság az, — és ezt nem szabad elfelejtenünk —, hogy mind a nedves, mind a száraz évek váratlanul köszöntenek be. A nedvesek azért okoznak általánosan nagy bajt, mert a szárazak idején elhanyagolják a levezető árkokat. A felesleges vizet pedig el kell vezetni, akár nedves, akár száraz esztendő következzék is. A felesleges víz csak akkor válnék hasznunkra, ha előre tudnók azt, hogy száraz tavasz fog beköszönteni. De mert ezt egyelőre nem lehet megjósolni, a felesleges vizet mindig károsnak tekinthetjük. Ahol a felesleges víz összegyűlik, ott savanyúfüvek, sások ütnek tanyát. Igaz, hogy ezek a nedves területek aszályos nyáron sem száradnak ki annyira, mint a többiek, de az a széna, amit itt kaszálhatunk, alig ér valamit, hiszen csak rossz füvek teremnek rajtuk. Ha pedig nem gondoskodunk a felesleges vizek elvezetéséről, akkor az idei évhez hasonló igen csapadékos idők nemcsak a vetéseinket aratják le, hanem több évre is tönkreteszik földjeink termőerejét, sőt a lakóházainkat is veszélyeztetik. Az aszály ellen az öntözésen kívül a legjobb védekezési mód a vízraktározás. Vizet többféleképen raktározhatunk: pl. tavakban, mélyebb laposokon stb., de mindig területet kell erre a célra feláldoznunk. (A lecsapoló árkokban, — mint már említettem, — nem lehet raktározni.) Gazdaságosabb a vizet a talajban raktározni. Erre való a sáncolás. A lecsapolásokról szóló beszámolónk végeredményben oda vezetett, hogyha nem elégszünk meg az okozat egyszerű megszüntetésével, 1 Krol Oswald dr.: Belső telepítés a Duna-Tisza közén. Városkultúra, VIII. évf., 1935.
