Trummer Árpád - Lászlóffy Woldemár: A kultúrmérnöki intézmény hat évtizede (Földművelésügyi Minisztérium, Budapest, 1940)
II. rész. A kultúrmérnökök munkássága - Lecsapolás és belvízrendezés. Irta: Taxner Béla
162 TAXNER BÉLA vízszintes sorokban való művelése nem egyéb, mint sáncolás, de kétségtelen, hogy a céltudatos sáncolás Amerikából került hozzánk, ahol a talajjavításnak ezt a módját nagyszámú kísérlettel tudományosan is megalapozták. Ahol a szántóföld felszíne nem nagyon lejtős, sáncot legegyszerűbben úgy készíthetünk, hogy egyes keskeny területsávokat többször összeszántunk. Ennek az lesz a következménye, hogy az összeszántás helyén a föld magasabb lesz, mint ott, ahonnan a földet elszántottuk. Olyan lesz, mint azok a keskeny szántóföldek, amelyeket a kisgazdák vetés alá szántanak, a határbarázdától el és a középen össze. Nagyon fontos, hogy ez a hát egész hosszában teljesen vízszintes legyen. Erre azért van szükség, mert ha fagyos a talaj, és a rajta fekvő hó hirtelen elolvad, a víz összegyűlik a hát, a sánc mögött. Ha a sánc nem volna vízszintes, az összegyűlt víz a lejtésen megindulna, vagy alacsonyabb pontjain átömlenék. Ha Szeged környékének csekély felszíni lejtőin kb. 25—30 m távolságra tesszük a sáncokat egymástól, a víz még akkor sem fog a felszínről lefolyni, ha a föld mélyen be van fagyva. Ne gondolja azonban senki, hogy az így készített kis emelkedés feltűnő. Ha egy régebben sáncolt szántóföldön tekintünk végig és nem figyelmeztetnek arra, hogy sáncolva van, nem is fogjuk ezt észrevenni. De azt is állíthatom, hogyha a lejtő nem nagy és a sáncok nincsenek közel egymáshoz, akkor még figyelmeztetés esetén sem vesszük észre őket, különösen, ha a területen valami kis vetés is van, vagyis a föld nem teljesen csupasz. A szántást sem akadályozza a felszínnek ilyen alakítása, különösen csekély esésű területen nem. Gondozást is alig kíván, éppen csak annyit, hogyha valahol elromlott volna, kézimunkával kiigazítsuk és időnkint, szántáskor, egyszer-kétszer a sáncok felé összefordítva szántsunk. Ez a talaj javítási mód ma már nem kísérlet. Amerikában legalább ötször akkora területet sáncoltak már meg, mint amekkora Csonka- magyarország egész kiterjedése. A sáncolás előnye tehát az, hogy a lehulló csapadékot visszatartja éspedig ott, ahova esett. A víz teljesen beszivároghat a talajba. A talajba beszivárgott csapadékvíz, akármennyi is legyen, árvizet már nem okoz, mert a talajban nagyon lassan mozog a völgy felé. így aztán csak hetekkel később bukkan ki valahol a völgy alján forrás alakjában, de ekkorra már az árvíz is elvonult, a medrekben van már hely számára. A völgylejtő lábánál fölfakadó forrásvíz pedig különben is inkább előnyt jelent, mert a forrás tartósan folyó vizet ad, amivel biztosan pótolni lehet a párolgás okozta veszteségeket. Az elmondottakból folyik, hogy a sáncolás az árvizek nagyságát és hevességét okvetlenül megszünteti. Ezzel együttjár az elnyelt víz raktározása, ami kisebb öntözéssel ér fel. Van azonkívül más haszna is, ami talán a legnagyobb jelentőségű. A felszínen lefolyó víz föloldja a talaj legfelső és legértékesebb részében előkészített trágyázóanyagokat. Ha nem akadályozzuk meg benne, leviszi őket a völgybe és —
