Trummer Árpád - Lászlóffy Woldemár: A kultúrmérnöki intézmény hat évtizede (Földművelésügyi Minisztérium, Budapest, 1940)
II. rész. A kultúrmérnökök munkássága - Lecsapolás és belvízrendezés. Irta: Taxner Béla
LECSAPOLÁS ÉS BELVÍZRENDEZÉS 161 félévben számtalan vízállás, kisebb-nagyobb tócsa található. Az átlagosnál csapadékosabb esztendőkben ezek a tocsogók megnövekednek, egymásba folynak és ha az időjárás tartósan csapadékos, vizük annyira megduzzad, hogy átömlik azokon a kis homokhátakon, amelyek őket egymástól elválasztják. Ilyenkor a víz a lejtés irányában megindul Szeged felé s megtölti a Tisza völgyének legmélyebb részeit. A Szeged környékét ilyenképen veszélyeztető külvizekkel a Szegedi Ármentesítő és Belvízlevezető Társulat igazgató-főmérnöke foglalkozott részletesen.1 Tanulmányában ismertette a múltban készített terveket is, amelyek közül kiválik az aradi kultúrmérnöki hivatalé. E szerint a külvize- ket a magasabb térszínen, mielőtt a szegedkörnyéki mély területeket elérték volna, árokkal gyűjtötték volna össze, és így kikerülve a Társulat területét, Szeged alatt vezették volna be a Tiszába. Ez a terv azonban nem valósulhatott meg, mert 1918-ban bevonultak a szerb hadak és az a terület, amelyen ennek a gyűjtőcsatornának a torkolati szakasza keresztülhaladt volna, jugoszláv fennhatóság alá került. A feladatunk most olyan megoldás kiválasztása, amely 1. kielégíti Szeged környékének és a Szegedi Társulatnak igényét, azt t. i., hogy az ú. n. vadvizeket lehetőleg csak akkor vezessük le, amikor a Tisza vízállása nem magas és akkor is csak olyan mennyiségben, hogy káros kiöntést ne okozzanak ; de 2. eleget tesz a tanyai gazdák óhajának is, akik egyrészt mentesülni akarnak az árvíztől éspedig gyorsan, mielőtt a vetéseket is elborítja a viz és növényzetük kipállik, de másrészt szeretnének össze is gyűjteni annyi vizet, hogy a völgyfenekek szikes talaját legalább május végéig állandóan 2—3 cm magasan lehessen elborítani, mert az aszályos nyarak okozta kár olyan nagy, hogy nehéz eldönteni, melyik hátrányosabb rájuk nézve, az aszály-e vagy az árvíz? Az egyszerű árkolás ezeket az óhajokat nem elégíti ki. A földművelésügyi minisztérium vízügyi kistanácsa már 2 évtizeddel ezelőtt kimondotta, hogy az árkolást a víz raktározásával kell összekapcsolni. Udránszky József kormánybiztos, jeles kultúrmérnökünk terve is ebben a szellemben készült. A víz elraktározásának az a módja a legtökéletesebb, amelyet ma az amerikai kísérletek alapján sáncolás-nak nevezünk.2 Az elgondolás nálunk nem új ugyan, mert hiszen a skatulyázás3 és a szőlőnek 1 Hatolijkai Papp István: Szeged környéke vízrendezésének megoldása és annak hatása a fehértói tógazdaság létesítésére. Vízügyi Közlemények, 1935., 622. oldal. 2 Hazánkban Kund Ede műegyetemi tanár fáradozik azon, hogy gazdatársadalmunk ezt a módszert minél szélesebb körben megismerje. Akik ezzel a kérdéssel bővebben kívánnak foglalkozni, forduljanak közvetlenül hozzá. 3 Skatulyázásnak nevezzük a csapadékvíz visszatartásának azt a módját, amikor kicsiny és vízszintes töltésekkel rekeszekre, skatulyákra osztjuk fel a területet azért, hogy ezek a kis töltések akadályozzák meg a víznek a hátasabb részekről a mélyedésekbe vonulását. 11
