Trummer Árpád - Lászlóffy Woldemár: A kultúrmérnöki intézmény hat évtizede (Földművelésügyi Minisztérium, Budapest, 1940)
II. rész. A kultúrmérnökök munkássága - Lecsapolás és belvízrendezés. Irta: Taxner Béla
158 TAXNER BÉLA azonban -— sajnos -— nem volt teljesíthető, mert a Zala folyó szintjének leszállításával a tőzeges vízáteresztő altalaj miatt a víz magassága mindenütt apadt annyit, hogy a mocsárvilág ősi volta megszűnt. Most a Zala medre a Balatontól kezdve megfelelő mélységűre van kikotorva, árvizei pedig töltések közé szorítva kiöntés nélkül kénytelenek lefolyni. A mocsárterületeket megfelelő árkok hálózzák be és mert a Kisbalaton felszíne alacsonyabb a Balaton vízszínénél, vizüket szivattyúk emelik fel és nyomják a Balatonba. Hasonlóan történik ez a többi balatonmenti lecsapolt mocsárnál is. * sf« * A mérnök természetesen nem elégedhetik meg azzal, hogy a vadvizeket levezetve a már bekövetkezett károkat megszünteti; keresnie kell a baj okát is, hogy gyökerében vehesse elejét a mocsár keletkezésének. A mocsarak legtöbbje a folyó vagy patak iszapjának, hordalékának köszönheti létrejöttét. Igazolják ezt azok a leletek is, amelyeket, mint a közelmúlt emlékeit, különböző mélységben találnak olyankor, amikor kutat vagy nagyobb, mélyebb, árkot ásnak. Eszközöket, fegyvereket hoz fel az ásó, vagy épületrészre, kútkávára talál a munkás. Az aránylag nem régi (2000 év előtti) római kor nyomait is több méter vastag hordalék takarja. (Sió-, Duna-völgy.) Kund Ede műegyetemi tanár egyik előadásában1 többek között utal arra, hogy az Ecsedi-láp helyén néhány száz évvel ezelőtt 9 falu állott. Majd Szent Ambrust említi, aki a IV. század végén azt írja, hogy Itáliában már nem esik annyi eső, amennyi táplálni tudná a vetéseket, és egy másik, Itália beutazása után kelt, levélben közli, hogy a mezőségek mocsarakká válnak. Itt látszólagos ellentmondást találunk, mert azt várhatnánk, hogyha nincs eső, nincsen mocsár sem. De éppen ez az ellentmondás bizonyítja azt, hogy más okot kell feltételeznünk. A valóság az, hogy a kevesebb eső is elég ahhoz, hogy a vízfolyást környező dombok talaját lemossa, behordja a patakba és a meder feliszapolása után a völgyfeneket elmocsa- rasítsa. Vagyis minden nagyobb eső után szükséges volna az iszap eltávolítása. De az iszapszállítás olyan nagymérvű is lehet, hogyha elhanyagoljuk a meder tisztogatását, akkor az iszap nemcsak a befogadó patak medrét tölti meg, hanem lassan az egész völgyet áttölti. Természetes, hogyha a meder és az egész völgy el van zárva, a víz nem tud lefolyni és a völgynek az áttöltés feletti része rövidesen mocsárrá alakul át. Ez az oka annak, hogy az itáliai mocsarakat is többször kellett lecsapolni. 1 Kund Ede: A termőföld pusztulása és megvédése. Természettudományi Közlöny, 1940 február, 33. old.
