Trummer Árpád - Lászlóffy Woldemár: A kultúrmérnöki intézmény hat évtizede (Földművelésügyi Minisztérium, Budapest, 1940)
II. rész. A kultúrmérnökök munkássága - Lecsapolás és belvízrendezés. Irta: Taxner Béla
154 TAXNER BÉLA Ezeknek a területeknek jórészét még víz járta akkor, amikor a kultúrmérnöki hivatalok megkezdték a működésüket. Néhány nagyobb uradalom és vízitársulat végzett ugyan már lecsapolást, de ezt csak kevesen tehették meg, mert itthon kevés volt a mérnök és így drága idegen szakértőre volt szükség. A kultúrmérnöki szolgálat megszervezésével egyszerre megváltozott a helyzet. A talajjavítási kérdésekben képzett kultúrmérnökök bárkinek rendelkezésére állottak, éspedig díjtalanul. Sietett is a gazdaközönség a ritka alkalmat kihasználni. Már 1880- ban 129 gazda kért tanácsot és helyszíni szemlét és ez a szám évről-évre nő, 1885-re már csaknem eléri a 400-at. Ha a kultúrmérnökök működésének első 10 évéről szóló jelentéseket olvassuk, szinte meglepődünk, olyan nagyszámú talajjavítási tervet készítettek és munkát végeztek el. A kerületi kultúrmérnökök létszáma pedig igen csekély. Az alapítás évében Kvassay, a vezető főmérnök, negyedmagával kezdte meg a működést és még 1881-ben is csak 10-en vannak összesen. Az Alföldön kezdetben kevés az elvégzett munkák száma. Itt az első 5—8 esztendőben csak az előkészítés és tervezés indulhatott meg, hiszen nem kis, önálló területek érdekéről van szó, hanem hatalmas kiterjedésű összefüggő vízállásokról. A Csongrád és Csanád vármegyékben ez időben készített tervek 100.000 kát. holdnál jóval nagyobb terület vízmentesítését célozzák, nem csoda hát, ha a megvalósításuk előkészítése egy-két évet vett igénybe. Ugyanez a helyzet a Marostól délre elterülő sík vidéken, ahol csak az első évtized végén készül el a kereken 60.000 hold lecsapolása. A Dunán túl a munkák száma és nagysága kezdettől fogva egyenletesen emelkedik. Igen nagy az északi és északkeleti hegyvidék munkálatainak száma, azonban viszonylag csekély a kiterjedésük, mert itt a különálló völgyekben kicsi területek vízmentesítése adta a feladatok zömét. A kultúrmérnökség 60 év alatt teljesített lecsapolási és belvízrendezési munkáinak felsorolása teljesen lehetetlen. Hiszen a munkálatok nagyobb része nem 100.000 holdas területek lecsapolásából adódott, hanem számtalan, kisebb-nagyobb, rendesen csak néhány holdas vízállásos terület víztelenítéséből. Azonkívül helytelen volna csupán a kultúrmérnökök tervei alapján tényleg végrehajtott munkákra hivatkozni. Hiszen nem rajtuk, hanem legtöbbször a pénz hiányán múlott, hogy legszebb és legnagyobbarányú terveik nem valósulhattak meg. Az eszmei megoldás megvolt, csupán nem társult hozzá az állam pénzügyi ereje. Ha a belvízrendezést és lecsapolást nem tekintenék a magyar törvények az érdekelt birtokosok magánfeladatának, hanem közérdekű állami ügyként kezelnék és támogatnák, a magyar kultúr
