Trummer Árpád - Lászlóffy Woldemár: A kultúrmérnöki intézmény hat évtizede (Földművelésügyi Minisztérium, Budapest, 1940)
II. rész. A kultúrmérnökök munkássága - Vízmosáskötő munkálatok. Irta: Tavy Lajos
VÍZMOSÁSKÖTŐ MUNKÁLATOK 143 Sajnos, a Tarnavölgy hordaléktól való mentesítése és a folyómeder fenntartásának kérdése mindmáig megoldatlan. A hordalékmozgás megszüntetésére az eddig végzetteknél sokkal nagyobb méretű vízmosáskötő munkálatok volnának szükségesek, amelyekre az államháztartás jelenlegi helyzete távolról sem ad módot. A frissen kitisztított Tarna- medret így a nagyobb árvizek ismételten betemetik. A megoldást rendkívüli módon megnehezíti az a körülmény is, hogy a mellékvízfolyások vízgyűjtőjében lévő vízmosások megkötése nem is annyira e környék lakóinak érdeke : a munkálatok gyümölcsét elsősorban az alsó folyószakasz ártéri birtokosai élvezik. A Tárná vízrendszerében a kultúrmérnöki szolgálat a kérdés tanulmányozására kiküldött bizottság kijelölte 38 vízfolyásban 9 év alatt 25 állandó falazott eséscsökkentő kőgátat és köztük számtalan ideiglenes élettartamú rőzsegátat épített mintegy 39.000 P államsegélyből és az érdekeltség szerény fuvarhozzájárulásával.1 A gátak magassága 1 és 3 m között váltakozott (85. kép). Az összes munkálatokra 1929-ben a fásításokkal együtt 250.000 pengőt irányoztak elő. Az erdészeti szolgálat ugyanezen idő alatt a Tárná és Hangony vízrendszerben együtt mintegy 500.000 pengő költséggel 135 állandó, javarészt betongátat és 1405 kettősfonású rőzsegátat épített itt a kopárok beerdősítésének munkáján kívül. E munkacsoport érdekességei a kultúrmérnöki hivatalok által a gyorsan feltelt gátudvarok tárolóképességének növelése érdekében végzett gátfejelések, jobbanmondva a homokhordalékkal feltöltött gátudvarra alapozott és a régi gát közvetlen közelébe épített második gátak létesítése Váraszón és Erdőkövesden (86. kép). A hordalékvándorlás megszüntetéséhez még számtalan gát építése volna szükséges tetemes költséggel. Ezért megfontolandó, hogy nem volna-e célszerűbb a Tarna-folyó árterének mélyfekvésű részein helyenkint iszap- gyűjtő medencéket létesíteni. Az iszap így feltöltené a völgyfenék vizenyős helyeit. Ezt az eljárást az olaszok is alkalmazzák. A Hangony vízrendszerében a kultúrmérnöki szolgálat javarészt a széles völgyet egészen átfogó alacsonyabb hordaléktároló völgyzárógátakat épített, mégpedig hármat Domaházán és egyet Borsodszentgyörgyön. A domaházai felső gátat 1938-ban egy rendkívüli árvíz áttörte. A víz a gátkorona teljes hosszában átcsordult, egy helyen a gát lábát alámosta és az ott nyomás alatt áttörő víz a falazatot megbontotta. A gyökeres helyreállítási munkák 9000 pengőbe kerültek (87. kép). 1 Trümmer Árpád: Újabb vízmosáskötéseink. Vízügyi Közlemények, 1932/1. szám.
