Trummer Árpád - Lászlóffy Woldemár: A kultúrmérnöki intézmény hat évtizede (Földművelésügyi Minisztérium, Budapest, 1940)
II. rész. A kultúrmérnökök munkássága - Vízmosáskötő munkálatok. Irta: Tavy Lajos
144 TAVY LAJOS Domaházán az alsó gátat mintegy 1100 m hosszú burkolt csatorna- szakasz követi, mert a laza homokból álló hordalékkúpon a Hangony medre még rőzse-partbiztosító művekkel sem volt fenntartható. Az ózdi Farkaslyúk-vízmosás egyik helyén hármaslépcsőzetű, egymáshoz kapcsolt gátak épültek (88. kép), Hódoscsépányban pedig a törvényhatósági út alatt vezetett alagút és burkolt meder kapcsolja össze a vízmosás levezető árkát a befogadó Hossó-patakkal. Az Ózd körüli gátak és mederburkolatok építőanyaga a vasgyárból kikerülő olcsó salakkő és salaktégla. A nagy fajsúlyú anyag szerényebb gátméreteket engedett meg. Miskolc környékén a Hej őszabályozás érdekében Görömböly község határában nagyobbszabású vízmosások várnak megkötésre. A miskolci kultúrmérnöki hivatal itt újrendszerű, vasalt betonból készült gátakkal kíván kísérletezni, amelyek a helyi viszonyoknak megfelelően a leggazdaságosabbnak ígérkeznek. Abaúj megyében a durva hordalékával Hejce község belsőségét veszélyeztető Szerencs-patak vízmosásos medrét kötötte meg a miskolci hivatal. Mivel pénz hiányában a tervezett együttdolgozó gátak mindegyike nem épülhetett meg egyszerre, az elmaradt gátak feletti bukók küszöbe alatt jelentékeny kimosások keletkeztek. Ezért 1938-ban a megrongált utófenekű gátakat egy-egy csatlakozó második vízlépcsőt alkotó újabb vízládával egészítették ki a patakmederben rendelkezésre álló durva görgeteg felhasználásával (89. kép). Tanulságos eset fordult elő itt egy utólag készített gátnál, amelyet a szokásos szivárgónyílások nélkül építettek meg. A szivárgók elmaradásának az lett a következménye, hogy a gát mögött meggyülemlő víz a partoldalon keresztül tört magának utat és a gát alatt források alakjában buggyant ki. Az esetleges alámosások elkerülésére falvéséssel utólag készítettek szivárgókat, mire a források megszűntek. Az abaújmegyei Nyíri községben kifejlődött vízmosás rohamos elfajulásának 16 ház esett áldozatul. A megkötés munkálatai 1932-ben kezdődtek meg (90. kép). A hatásában kiválóan sikerült munkának szomorú érdekessége, hogy a gátak építéséhez felhasznált terméskő nem bizonyult eléggé fagyállónak. A gátak falazatának vízfelőli része nagyrészt kifagyott és megbomlott. Egy 1938. évi hatalmas árvíz a gátakat annyira megrongálta, hogy az állékonyságukban is veszélyeztetett gátfalak szétlazult felületrészeit új, megbízhatóbb, távolról szállított terméskőből készült falazattal kellett pótolni. Ennek kapcsán a gátfalak hátoldalát a további átnedvesedés megszüntetése végett vízzáró agyagfallal borítottuk. Igen eredményesek voltak a tokaji hegy különböző oldalain, részben Tárcái községben az ú. n. Verébárokban, másrészt Tokaj község
