Trummer Árpád - Lászlóffy Woldemár: A kultúrmérnöki intézmény hat évtizede (Földművelésügyi Minisztérium, Budapest, 1940)
II. rész. A kultúrmérnökök munkássága - Vízmosáskötő munkálatok. Irta: Tavy Lajos
VÍZMOSÁSKÖTŐ MUNKÁLATOK 141 bizonyultak rövideknek, mert túlzott takarékosságból csak a gátmagasság 80%-ának megfelelő hosszúságban készültek. Ezért a vízládához csatlakozó utóágyazatot az árvizek meglehetősen széthordták, úgyhogy meghosszabbítva és betonba ágyazva újból kellett megépíteni. Említésre méltó nagyobbarányú vízmosáskötést kezdett 1929-ben a székesfehérvári kultúrmérnöki hivatal a tolnamegyei Pári községben. Összesen 6 kőgátat és egy vasbetongátat terveztek, amelyekből eddig 5 készült el. Legérdekesebb itt az egyik híddal kapcsolatos gát, és figyelemreméltó részletmunka volt az egyik kész surrantó utólagos áthelyezése is. A vízmosás felett, a keresztülvezető forgalom fenntartására, hidat építettek, amelyhez kétoldalt löszből készült feltöltés csatlakozik. A hordalékfogó gát a hídfőkre támaszkodó szabályos félköralakú, végig 25 cm vastag, álló vasbetonboltozat (77—78. kép). A bukófal ilyenformán tisztán nyomásra, illetve gyűrűfeszültségre van igénybevéve s csak a zsugorodás és hőtágulás okozta belső feszültségek elosztására van kétirányú vasbetétekkel ellátva. A bukófal a hídfőkkel nem épült össze, hanem a falbasüllyesztett felfekvő lapok mellett esetleges elmozdulások lehetővétételére hézagokat hagytak. A székesfehérvári kultúrmérnöki hivatal ilyen rendszerű álló félköralakú hordalékfogó gátat egyébként Ercsiben is épített az ú. n. Rábaárok egyik vasbetonhídjának támasztva. A pári hídhoz csatlakozó út lösztöltését röviddel elkészülte után egy hatalmas felhőszakadást követő árvíz a híd szárnyfala mellett átszakította. A megrongált töltést közepén 3 m vastag agyagmaggal állították helyre. A vízmosás fejénél készült vasbetonsurrantó áthelyezése azért vált szükségessé, mert a felső végénél levő burkolt teknőhöz érkező vizek nem a surrantón, hanem egyik oldalán szaladtak le és így újabb vízmosás keletkezett a lefolyás irányában. A bajon úgy segítettek, hogy az új vízmosásban a teherbíró talajig lenyúló tartópilléreket építettek, majd a meglévő surrantóvályu tagjait dorongfákon egyenkint átgörgették és reájuk helyezték, utána pedig a vízmosást betöltötték (79. kép). Az áthelyezés minden zavaró jelenség nélkül, kifogástalanul sikerült. A Dunántúl érdekesebb munkálatai közé tartozik még a Duna- szentmiklós község belsőségében levő vízmosáskötés is, ahol a 6 gáton kívül hosszabb kövezett övárokszakaszok, vasbetonsurrantók, bukó- aknás csőáteresztők és terelőteknők épültek a győri kultúrmérnöki hivatal tervei szerint (82. kép). A szombathelyi kultúrmérnöki hivatal a Badacsonyhegy környékén levő különböző vízmosásokat kötötte meg Nemesvitán (80—81. kép), továbbá a Badacsonyhegy lejtőjének különböző három árkán. Ezek a vízmosások nem hordalékfogó gátakkal, hanem szakaszos
