Trummer Árpád - Lászlóffy Woldemár: A kultúrmérnöki intézmény hat évtizede (Földművelésügyi Minisztérium, Budapest, 1940)
II. rész. A kultúrmérnökök munkássága - Vízmosáskötő munkálatok. Irta: Tavy Lajos
130 TAVY LAJOS Az ebben az időszakban végzett munkálatok módját Péch Béla, Zayzon Géza1 és Trümmer Árpád1 2 tollából ismerjük. Ezidőtájt nagyobb hordalékfogó gátakat általában nem építettek, hanem csak 1—2 m magasságú esést-csökkentő bukókat, amelyeknek anyagát a helyi viszonyoknak megfelelően választották. Az átbukó víz energiájának megtörésére vízpámákat még nemigen alkalmaztak, hanem csak burkolt utóágyazatot. A szorosabb értelemben vett vízmosáskötések munkájához csatlakozik a vadpatakok (torrensek) szabályozása. Elődeinknek ezen a téren legnagyobbszerű és legkiválóbb műszaki alkotása a fiúméi Recsina szabályozása volt az 1898-tól 1908-ig terjedő évtizedben.3 A Recsina 19-2 km hosszú folyásán 319 m-t esik (átlag 16-6°/00, max. 59°/oo). Helyenkint 30—40 m mély járhatatlan szurdokokon át vezet. Középső szakasza folyton mélyült, ennek következtében völgyének oldalai meg-megcsúsztak. Az onnan elinduló hordaléktömeg a torkolati szakaszon rengeteg kárt tett és Fiúmé város belsőségeit is veszélyeztette. (19. kép.) A kopár Karsztvidék vízgyűjtőjén az évi csapadék a 3000 mm-t is meghaladja és nem ritka a napi 200 mm-t elérő eső. Ennek következtében a nyáron szinte teljesen elapadó mederben tavasszal és ősszel néha a másodpercenkint 150 m3-t is meghaladó árvíztömegek zúdulnak le. A folyó kártételeinek elhárításával már az 1870-es években is foglalkoztak, de eredmény nélkül. 1894-ben az akkori I. kerületi m. kir. kultúrmérnöki hivatal kapott megbízást a szabályozási tervek elkészítésére. Ezek alapján indult meg a munka Rohringer Sándor vezetésével. A kivitel során 23 eséscsökkentő gátat és 1 lépcsőt építettek, továbbá számos mederszabályozást és partbiztosítást készítettek. A munkateljesítmény jellemző számadatai: mintegy 21.000 m3 anyagkiemelés, 1250 m3 beton, 13.000 m3 terméskőfalazat, 1800 m3 szárazon rakott faltest, stb. A szabályozásra 580.000 koronát áldozott a magyar állam. A fenékgátak és lépcsők az esést mintegy 50/00-re csökkentették. Magasságuk 2—5 m, bukónyílásuk 20—28 méter. (70. kép.) A szokatlan környezet, a munkaterek igen nehéz megközelítési lehetősége és a szeszélyes vízjárási viszonyok, amelyeknek következtében a gátak falazását a hirtelen támadó karszti árvizek minduntalan megakasztották és a félig kész művek környékén sokszor egészen új helyzetet teremtettek, az építésvezető találékonyságát alapos próbára tették. A nagyarányú munkálatok a hozzájuk fűzött várakozásnak teljesen megfeleltek. A Recsina árvizei többé nem rombolva, hanem nyu1 Zayzon Géza: A vízmosások szabályozása. Vízügyi Közlemények, 1916/1. szám. 2 Trümmer Árpád: Vízmosáskötő rőzsegátak. Vízügyi Közlemények, 1934/3. szám. 3 Péch Béla: A Recsina szabályozása. Vízügyi Közlemények, 1914/2. szám.
