Trummer Árpád - Lászlóffy Woldemár: A kultúrmérnöki intézmény hat évtizede (Földművelésügyi Minisztérium, Budapest, 1940)
II. rész. A kultúrmérnökök munkássága - Vízmosáskötő munkálatok. Irta: Tavy Lajos
VÍZMOSÁSKÖTŐ MUNKÁLATOK 131 godtan haladhattak a szabályozott mederszakaszokon és ezáltal Fiume városa is mentesült az áradások veszélyeitől. A tovasodort hordalék nagysága és tömege az azelőttihez képest lényegesen csökkent és minthogy a meder további mélyülése megszűnt, a csuszamló hegylejtők is egyensúlyba jutottak. A kultúrmérnöki munkákkal kapcsolatosan az állami erdészet 220 kát. holdat erdősített. Yízmosáskötési munkálataink 1911-ig kizárólag a kultúrmérnöki hivatalok ügykörébe tartoztak és csak ekkor utalták át őket az erdőmérnökök működési körébe.1 így a kultúrmérnökök nemcsak fenéklépcsők és hordalékfogógátak építésével foglalkoztak, hanem a szaka- dékos oldalrézsűkön hosszanti fonások készítésével és csemeték ültetésével is. Ezidőben a legnagyobb arányú kopárfásítást a kassai kultúrmérnöki hivatal végezte az abaújtornamegyei Kovácsvágáson.1 2 (71. kép.) * * * A világháború utáni 20 esztendő időszakában a hazai vízmosások megkötésének munkálatai új irányt vettek. Egyrészt a rendelkezésre álló anyagi eszközök korlátozott volta határt szabott a munkák kereteinek, másrészt a csupán az esés csökkentését szolgáló alacsony gátakon kívül surrantok és olyan magasabb gátak is épültek, amelyek jelentékenyebb hordaléktárolást tesznek lehetővé és elősegítik a túlságosan kimélyült szakadékok feltöltődését is. Éppen az anyagi eszközök hiánya volt az oka annak is, hogy ebben az időszakban vízmosáskötéseket rendszerint és elsősorban csak olyan helyeken végeztek, ahol belsőségek, hidak és utak voltak veszélyeztetve, ahol tehát a káros helyzet orvoslását múlhatatlan kényszer követelte. Míg a háború előtt legnagyobbrészben rőzsegátakat készítettek, a világháború után a Tárná vízgyűjtőjén végzett vízmosáskötésektől2 eltekintve, a kultúrmérnöki szolgálat úgyszólván kizárólag maradandó jellegű kő- vagy betonépítményeket létesített. Ezzel szemben az erdészeti szolgálat, melynek hatáskörébe a vízmosáskötések munkája 1911 óta tartozik, általában véve rőzseműveket készített, kivéve a Tárná és Hangony vízgyűjtőjében végzett munkálatokat, ahol nagyszámban épített különböző kő, beton és vasbeton hordalékfogó és eséscsökkentő gátakat. A kultúrmérnöki hivataloknak a trianoni szerződés megkötése óta végzett vízmosáskötő munkálatairól és idevágó terveiről a 11. sz. térkép és a következő táblázat tájékoztat. 1 A 34.209/1911. és 35.203/1911. sz. F. M. rendelettel. 2 Trümmer Árpád.: Újabb vízmosáskötések. Vízügyi Közlemények, 1932/1. szám.
