Trummer Árpád - Lászlóffy Woldemár: A kultúrmérnöki intézmény hat évtizede (Földművelésügyi Minisztérium, Budapest, 1940)
II. rész. A kultúrmérnökök munkássága - Vízmosáskötő munkálatok. Irta: Tavy Lajos
VÍZMOSÁSKÖTŐ MUNKÁLATOK 129 10. ábra. A m. kir. kultúrmérnöki hivataloktól 1899—1912 közt végzett vízmosáskötő munkálatok költségeinek megyénkinti megoszlása. hasonló munkálat. Nógrád megyében a helyzet fordított. Ott 1920 óta nem végeztek vízmosáskötő munkálatot, pedig a háború előtt egyike volt azoknak a megyéknek, ahol a legtöbb vízmosást kötötték meg. A világháború előtti időszakban a legtöbb vízmosáskötést a nagy- enyedi kultúrmérnöki hivatal végezte, összesen 46 községben. (16—- 18. kép.) Utána a sátoraljaújhelyi és a brassói hivatal következett 33, illetve 21 községgel. A hivatalok összesen 184 községben kereken 5000 kát. holdnyi területen foglalkoztak vízmosáskötéssel. A kimutatások szerint összesen 37.572 esést csökkentő és hordalékfogó gátat építettek. 92%-uk rőzsegát volt, 7%-uk kőből készült, 483 darab fából és csak 17 darab betonból. A költségek 64%-át államsegélyből fedezték, a többi az érdekeltek természetbeni vagy pénzbeli hozzájárulása volt. 9 ződésére, hanem inkább attól, hogy mennyire ismerte fel a közigazgatás ügyszeretete, vagy a lakosság érettsége és áldozatkészsége a vízmosáskötések hasznát és jelentőségét. Azonban az sem lehetetlen, hogy egyes vidékeken későbben vitte rá a szükség vagy a földéhség a lakosságot az erdőirtásra és így a vízmosások kialakulása is később következett be. így például jellemző, hogy Tolna, Fejér, Győr és Borsod megyében, ahol — Heves megyét kivéve -— Trianon óta a legtöbb vízmosáskötés történt, a világháború előtti időszakban egyáltalában nem fordult elő
