Trummer Árpád - Lászlóffy Woldemár: A kultúrmérnöki intézmény hat évtizede (Földművelésügyi Minisztérium, Budapest, 1940)
II. rész. A kultúrmérnökök munkássága - Folyószabályozások. Irta: Fuchs Károly
FOLYÓSZABÁLYOZÁSOK 123 a medervándorlás okait, lényegét és mikéntjét, csak a víz terelésére gondoltak és többnyire a sodorba épített sarkantyúkkal kísérleteztek. Természetes, hogy a hibásan alkalmazott és többnyire kellően nem is alapozott műveket már egy-két árhullám elpusztította. Sajnos, az érdekeltek rendszerint csak a kísérlet többszöri megismétlése után látták be, hogy saját elképzelésük szerint, de még inkább saját erejükből nem boldogulnak és ezért az illetékes kultúrmérnöki hivatalhoz fordultak tanácsért, segítségért. Ez a segítség tervkészítésből, rendszerint államsegély kieszközléséből és munkavezetésből állott. Minél több munkát végeztek a hivatalok, annál több tapasztalatra is tettek szert, kialakultak a fontos alapelvek, a gazdaságos szerkezetek, elrendezések és munkamenetek. A műszaki beavatkozás célja rendszerint egységes, megkötött meder kialakítása és fenntartása. Az alkalmazott szerkezet, elrendezés igen különböző. A meder alakulásán kívül a folyó vízjárása, hordalékának minősége, mennyisége és anyaga, a jégjárás, a közelben kitermelhető építőanyagok, a szállítási körülmények, munkásviszonyok stb., mind olyan tényezők, amelyekre a mű tervezésénél figyelemmel kell lenni. A folyók felső, hegyvidéki szakaszán általában módot találunk arra, hogy tartós kőműveket építsünk. A kőművek általában fenékterítésből, a kisvízszintig érő kőhányásból és azon elrendezett kőrakatból, rézsűborításból állanak. Gyakran előfordul, hogy szállítási nehézségek, vagy a közelben beszerezhető anyag silánysága miatt nem használhatunk terméskövet, hanem magát a folyó hordalékát kell az építésnél felhasználnunk. A hordalékot ilyenkor vagy betonná dolgozzuk fel, vagy pedig sodronyfonatba töltjük és így alakítunk nagy, súlyos tömböket. A beton alkalmazásának igen egyszerű és bevált módja az, hogy a terméskövet utánzó műkövet gyártunk, amelyet azután ugyanúgy használunk fel, mint a terméskövet. (10—11. és 60. kép). A sodronyfonatos művekhez a hordalékból jobbára csak a nagyobb darabokat használhatjuk fel, az apróbból háttöltés készül. A sodronyfonatos mű elrendezése hasonlít a kőműéhez, csakhogy a fenékterítés helyébe sodronyfonatok közé fogott kavicsréteg kerül, a kőhányást fonatos kavicshengerek vagy hasábalakú testek helyettesítik, a rézsűborítás pedig szorosan rakott, válogatott nagy hordalékdarabokból készül. (8—9., 12—14., 66—69. kép.) Kísérletek folytak a legkülönbözőbb vasbeton- és betonszerkezetekkél is. (2. és 64—65. kép.) Az ilyen, többé-kevésbbé merev művek azonban nem annyira maradandóak, mint a rugalmasabb és könnyebben javítható kő- és kavicsépítmények. Nagy hátrányuk ezeknek az egyébként mutatós, merev építményeknek, hogy vízszint alatti változásaikat vagy rongálódásaikat rendszerint csak akkor lehet a vízszint feletti részükön észrevenni, amikor már az alépítmény teljesen elpusztult és így a mű sérült része már menthetetlen. Fontos építőanyag a rozsé is. Alkalmazása igen sokféle. Legfontosabb mint fenékborító rőzsepokróc, kővel vagy műkővel terhelve, továbbá mint
