Trummer Árpád - Lászlóffy Woldemár: A kultúrmérnöki intézmény hat évtizede (Földművelésügyi Minisztérium, Budapest, 1940)
II. rész. A kultúrmérnökök munkássága - Folyószabályozások. Irta: Fuchs Károly
124 FUCHS KÁROLY kőhányások, mederelzáró művek alapja és utófenékborítása. Gyakori a kaviccsal töltött rőzsehenger és réteges rőzserakat is, részint mint önálló szerkezet, részint pedig mint kőhányások, gátak vízalatti kitöltő-anyaga. (49—54. kép.) A vízszint feletti rézsűk borítására használt fűzrőzsepokróc csak ideiglenes mű. Célja, hogy a termőképes kihajtó fűzvesszők és közbeszúrt dugványok megerősödéséig megvédje a csupasz földrézsűt. A kő-, beton-, sodronyfonatos és rőzseműveket együtt is alkalmazzuk a helyi követelményeknek és lehetőségeknek megfelelően. Általános tapasztalat, hogy a kővel nem borított vízalatti rőzseművek durva kavicshordalékos folyószakaszon hamar elpusztulnak, homokos, de még inkább iszapos mederben azonban tartósak. Különösen bevált szerkezeti elem iszapos mederben a széles, fenékboritó rőzsepokróc. (44. és 49. kép.) Olyan kanyarodó-szakaszokon, ahol a tervezett partvonal a meglévőnél hátrább fekszik, a vízre bízzuk a felesleges földtömeg elhordását. A tervezett part vonalán kőrakat készül, amelynek az anyaga a partszaggatás előhaladásával fokozatosan leszakad és beborítja a meder rézsűjét. Újabban ezt a kőrakatot nem a terep szintjére, hanem árokba helyezik és beföldelik, hogy egyrészt csökkentsék a legurulás magasságát s ezzel megelőzzék a kő rendszertelen szétszóródását, másrészt pedig megóvják a hosszabb ideig őrizetlenül heverő anyagot az elkallódástól. (58— 60. kép). A partbiztosítások, mederrendezések általában igen költséges művek. 1939. évi pénzértékkel számolva, a kultúrmérnöki hivatalok kezelésében lévő kisebb folyóinkon egy folyóméter partbiztosítás a mellékmunkákkal együtt 45—80 pengőbe kerül. Erősebb mederrendező mű, mederelzárás, átmetszés költsége ennek többszöröse. Egy 10—15 km-es folyószakasz biztosításának költségei tehát már elérhetik a millió pengőt. Külön nehézsége a magyarországi folyószabályozó munkáknak az, hogy az Alföld hatalmas területén egyáltalán nincs kő, de még kavics sem. Éppúgy, mint a nagyobb folyók szabályozásánál, a kisebbeknél is tapasztalták, hogy az erőszakos beavatkozást kerülni kell. így átmetszéseket csak egységesen rendezett hosszabb folyószakaszon, vagy kényszerhelyzetben szabad létesíteni, mert növelik a folyó esését, megbontják a hordalékmozgás rendjét s így főleg a felettük lévő folyószakaszon könnyen okozhatnak erős elfajulást. A mederrendezéseken, partmegkötéseken kívül gyakran velük kapcsolatban — az állami kezelés alatt nem álló folyók mentén árvédelmi műveket is építettek a kultúrmérnöki hivatalok. Ezek a munkák is rendesen magánkezdeményezésből készült helyi jelentőségű kisebb művek építésével indultak meg és folyton fejlődnek, míg a töltésezett és nyílt árterű folyószakaszok vízjárásának egymásrahatása ki nem kényszeríti az összefüggő töltésezést. A fejlődés menete tehát ugyanaz, mint a hajózható folyókon. Csakhogy az aránylag' keskeny ártérben a mezőgazda-
