Trummer Árpád - Lászlóffy Woldemár: A kultúrmérnöki intézmény hat évtizede (Földművelésügyi Minisztérium, Budapest, 1940)
II. rész. A kultúrmérnökök munkássága - Palakrendezések. Irta: Mantuano József
106 MANTUANO JÓZSEF tik a nagyvizek végezte rombolásokat és helyi feliszapolásokat, és ha a meder esése, ill. ennek következtében a folyás sebessége elegendő nagy, megakadályozzák, hogy a medret felverje a növényzet. Velük szemben a nagyvíz, amely a csapadék közvetlen lefolyásával kerül a mederbe, a meder változásainak az okozója. Mivel a felületről lefutó vizek természetszerűen igen sok finom hordalékot sodornak magukkal, a mederből kilépő és szétterülő nagyvíz, folyásában meglassulva, lerakja terhét: iszapolja a partokat. Ha a meder növényzettel benőtt, vagy partjai itt-ott becsúsztak, természetesen a mederfenék is feltöltődik. Ez az iszapolási folyamat jellegzetes tulajdonsága vizeinknek. Az iszapolás természetesen legerősebb a partok közvetlen közelében, hiszen a lebegtetett hordalék rögtön leülepszik, mihelyt a mederből kilépő víz sebessége lecsökken. Idők folyamán tehát a vízfolyás partjai magasabbak lesznek, mint a völgyfenék távolabb eső részei. Az iszapolás a mederben is elvégzi a magáét, különösen ha az elsásosodott, benőtte a gaz. Végeredményben a meder vízvezetöképessége annyira lecsökken, hogy már a közepes vizek is kiöntenek. A parton túllépő víz szétterül a völgyben, de a mederbe visszafolyni a nagyvíz leapadása után sem tud, mert ebben a magasabban fekvő feliszapolt partok megakadályozzák. (Gyakran a feltöltődés következtében még a mederfenék is magasabb mint a völgyfenék.) Ilyenkor a magárahagyotl völgy vizenyőssé válik, sőt hamarosan el is mocsarasodik. Ha a-hordalék nem sok, a völgy esése, továbbá a kisvíz és nagyvíz aránya kedvező, és nincsenek sokszor egymásután időjárási szélsőségek, akkor a meder egyensúlya biztosítva van, a fenti folyamat nem következik be. Azonban a kisebb vízfolyások igen érzékenyek a külső behatásokra, amelyek a természetadta kedvező egyensúlyt könnyen megzavarják. Maga a természet is sokszor akadályozza az egyensúlyi állapot kedvező kifejlődését. Például, ha egy vízfolyásba nagyesésű hordalékos mellékvölgy torkollik be, a hordalék a kisebbesésű főmederben lerakódik, a feneket fölemeli és a lefolyás meglassúbbodása következtében felfelé a fővölgy medre eliszapolódik. Különösen jellegzetes ebből a szempontból a Kapos völgye, ahol a jobbpartról, a meredek esésű löszdombokról beszakadó vízmosásos medrek zavarják meg a Kapos egészséges kialakulását. A természet erőin kívül az ember is sokszor károsan bontja meg a fennálló egyensúlyt azzal, hogy hozzányúl az ősi növénytakaróhoz és ezáltal gyökeresen megváltoztatja a csapadékvíz lefolyási viszonyait. Az eddig jól kialakult meder elégtelenné válik a megnövekedett árvíz-
