Trummer Árpád - Lászlóffy Woldemár: A kultúrmérnöki intézmény hat évtizede (Földművelésügyi Minisztérium, Budapest, 1940)
I. rész. A magyar kultúrmérnöki intézmény - A vízmesteri intézmény. Irta: Tavy Lajos
A VÍZMESTERI INTÉZMÉNY 97 meg és a nagyobb számban jelentkező tanulókat a városban bérelt lakásokban helyezték el. A fegyelem és megfelelőbb kiképzés érdekében az iskola csakhamar külön épületet kapott. 1884 decemberében a növendékek, szám- szerint 32-en, már a kassai gazdasági tanintézet telkén emelt új épületben hallgatták az előadásokat, amelyeket az ugyanebben az épületben elhelyezett kultúrmérnöki hivatal mérnökei tartottak a téli hónapokban. Ebben az évben szervezték meg az intézmény további megerősítését szolgáló rétmesteri nyugdíjalapot. A talajjavítások örvendetes fellendülése következtében indokoltnak látszott a rétmesterek nagyobb számban történő kiképzése. Nyilvánvalóvá vált, hogy az iskola állandó fenntartása elkerülhetetlen, miért is 1887-ben részletesebben megállapították a szervezetét. 1890-ben a folyammérnöki szolgálattal együtt immár az ország egész vízügyi szolgálata a földművelésügyi minisztérium fennhatósága alá került. így az iskolában már nemcsak a kultúrmérnöki szolgálat talajjavításainál alkalmazott rétmestereknek, hanem a folyammérnöki hivatalok műszaki segédszemélyzetéhez tartozó folyamfelvigyázóknak, sőt a vízitársulatok árvédelmi munkáit ellátó gátfelügyelőknek a kiképzéséről is gondoskodni kellett. Ezért az iskola eddigi elnevezése helyett a vizmesteriskola nevet vette fel és tananyaga, melyben a földmérés és a mezőgazdasági víziépítés mellett a műszaki rajz játszotta a főszerepet, az árvédelmi kérdések részletes tárgyalásával bővült. A 90-es évek elején a kiképzés ideje 2 év volt. Az első szükséglet kielégítése után újból áttértek a 3 éves 4—4 hónapos tanfolyamra, ami a közbeeső hosszabb gyakorlati idővel célszerűbb beosztásnak mutatkozott. Az iskolaépületet 1896-ban 40 tanuló elhelyezésére alkalmas helyiségekkel és felszereléssel bővítették ki. (23. kép.) Közben a vízmesterekben fokozódó szükséglet mind érezhetőbbé vált, mert a nagyobbméretű vízimunkák következtében új hivatalokat és kirendeltségeket szerveztek, a vízitársulatok mind sűrűbben alkalmaztak vízmestereket és végül a városok csatornázása és vízvezetékének megépítése is mind több vízmestert vont el az állam szolgálatából. Az a tény, hogy a vízmesterek az állami vízügyi szolgálaton kívül is keresett segéderői lettek a magyar műszaki életnek, a legjobb bizonyítéka a kultúrmérnöki intézményből kisarjadt vízmesterképzés közgazdasági értékének. Az intézmény további fejlődése most már csak az utánpótlástól, vagyis a vízmesteriskola teljesítőképességétől függött. Ilyen körülmények között halaszthatatlanná vált az iskola kereteinek újabb tágítása. Es ha a földművelésügyi minisztérium fenntartotta, kizárólag 7
